Május 31-én már reggeltől izgatott sürgés-forgás volt az óvodában, hiszen készülődtünk a nevelési év utolsó jelentős programjára, a nagycsoportosok búcsúztatására. A legizgatottabbak az ünnepeltek voltak, mert tudták, hogy délután érkeznek a szüleik, nagyszüleik és rokonaik, hogy együtt ünnepeljenek velük.
„A búcsú perce int, itt vagyunk ma mind…” ez a ballagási ének jutott eszembe, ahogy beléptem a vendégekkel zsúfolásig megtelt, virágokkal feldíszített tornaterembe.
Számomra nagyon szép és megható volt a látvány, ahogy az ünnepi ruhába öltözött gyermekek egy közös búcsúzó dallamra, egymás kezét fogva bevonultak a tornaterembe. A közönség soraiból a szülők könnyes szemmel keresték gyermekeiket a sorban. Az óvodások fegyelmezetten, az ünnep hangulatának megfelelően elfoglalták kijelölt helyüket.
Az intézményi köszöntést követően Végh László polgármester úr osztotta meg ünnepi gondolatait az rendezvény résztvevőivel.
A gyermekek az óvodában tanult versekből, dalokból, táncokból összeállított műsorral vettek búcsút társaiktól, a velük foglalkozó óvodapedagógusoktól, dajkáktól, életük első intézményétől, az óvodától.
A vendégek elégedetten, nagy tapssal jutalmazták a szereplőket.
Az ünnepség megható jelenete volt, amikor a búcsúztató középsősök a búcsúzók nyakába akasztották a tarisznyát, melyben ott lapult az útravaló.
Ez a nap más volt, mint az előző évek búcsúzói, hiszen nem csak az iskolába készülődő gyermekek, hanem kolléganőmmel, Kustosné Tobak Erzsébettel és a szülői szervezet elnökével, Aszódiné Németh Zsuzsannával együtt, mi is elbúcsúztunk az óvodától.
Az ünnepélyes rendezvényt követő napokban a gyermekek még egy közös kiránduláson is részt vettek.
Az úti cél Keszthely volt. Az oda-és visszautazás vonattal történt. A Balatonon sétahajóra ülve megfigyelhették meg a víz hullámzását, a hullámok hangját. A gyermekek közül többen voltak, akik nem utaztak még vonattal, illetve nem ültek még hajón, így nagy élményt jelentett számukra ez a nap. Minden évben akad olyan kisgyermek, aki kijelenti, hogy ez volt élete legjobb vagy legszebb napja. Ez így volt most is.
A gyermekek nagyon élvezték a nap programját, így aztán vidáman, a visszautat végig énekelve tértünk haza. Az élmények során sok ismerettel gazdagodtak például a vasúti-és vízi közlekedés, valamint a vizek élővilága vonatkozásában.
Ezek a gyermekek szeptemberben már iskolások lesznek. A nagycsoportosokból hirtelen ők lesznek a kicsik. Nagyobb lesz a szék, nagyobbak lesznek az asztalok, zajosabb lesz a környezet. Reggel fel kell kelni időben, mert a csengetésre ott kell lenni a tanteremben.
Más lesz a nyár is, mint az eddigiek, hiszen várakozással, izgalommal és kíváncsisággal teli ez az időszak gyermeknek, szülőnek egyaránt. Az iskolára készülődés mellett a legfontosabb mégis a pihenés, a kikapcsolódás, a játék. A napi tevékenységek közben szerzett élmények megbeszélése során nagyon sok ismeretre tehetnek szert gyermekek, melyet hasznosíthatnak az iskolai tanulmányaik során.
Hujber Jánosné
óvodavezető
