Igazi különleges unikumokkal indítottuk meg a nyári kulturális programok sorát. A hosszú elzártság és bezártság után nagyon örültünk, hogy a Múzeumok éjszakája programsorozatunkat már nyitott kapukkal, szerető baráti közegben rendezhettük meg. Szent Iván-éjéhez közel július 27-én, szombaton este és éjszaka zseniális és pezsdítő programokkal sikerült megörvendeztetnünk a közönségünket.
18 órakor Vollein Ferenc, a Magyarországon egyedinek számító naiv-neoreneszánsz festőművész, a Nemzet Fiatal Tehetségeiért képzőművészeti elismerés és ösztöndíj 2015.,2017. és 2019. évi nyertesének „Színek az égből” című önálló tárlatával kezdődött az este.
Fenyvesi Zoltán Országgyűlési Képviselő méltató köszöntőjében arról beszélt, hogy az alkotó fiatal, 21 éves kora ellenére már 47 önálló és számos csoportos tárlatot rendezett. Több kiadvány örökíti meg műveit, amelyek egyike, a Vatikán gyűjteményét gazdagítja. Fenyvesi Zoltán végezetül azt kívánta az általa jól ismert művésznek, hogy Ferenc ajándékozza meg a látogatókat még sok olyan képpel, amelyen ott van a balatoni vitorlás, akkor is, ha az tengerpartot örökít meg.
Ezt követően Virág Zsófia „Fény-festmények között” című verse hangzott el. „Láttam a mennyei kapunyílást- egy képtárnak falán nyílt elém: elöntött a fény.”
Végh László Polgármester Úr ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta azt a csodát, amely a fiatal alkotó festményei láttán felsejlik, és megérezzük a képek mögöttes üzenetét, meglátjuk a „zsenit”.
Szemes Péter esztéta, irodalomtörténész Kisfaludy Sándort idézve kezdte a kiállítás megnyitóját:
„Hahogy ide vetemedik
Egy mostani hazafi,
Ki a régi magyarokhoz
Igaz rokon s atyafi, –
Hah! miket kell éreznie
feldagadó keblébe’,-
Ha Hunnia, a hajdani,
A dicső jut eszébe? !”
Megnyitójában ezt a párhuzamot fejtette, és vitte tovább Kisfaludy költői tehetségét és Vollein Ferenc képzőművészeti zsenialitását elemezve.
„Vollein Ferenc noha nem tollal, hanem ecsettel ,a formák, színek nyelvén, ő is megannyiszor megvallotta már a kárpát hazához, a nevelő és érlelő pannon vidékhez fűző fiúi hűség, a hon- és tájszeretet szavait. Igazolva, hogy a hittel és szívvel végzett, minőségi alkotómunkánál nincs, nem is kell a szebb, boldogabb magyar jövendő ígéretét lefektető alap, kamatozó szellemi aranytartalék.” Az esztéta hangsúlyozta: Vollein Ferenc neves elődeihez, Egry Józsefhez, Udvardi Erzsébethez és az idősebb, pályájára gondosan figyelő Somogyi Győzőhöz hasonlóan nemcsak vásznain, lelkében is ott hullámzik kisded tengernyi tavunk , a Balaton ,mozdítva kezét ,fülébe súgva titkait. S látó szeme előtt, mint Fodor András írta : ”kitárul földön és vízen/ az ember elveszett világa.”
Az alkotó édesapja, aki menedzserként áll fia mögött beszélt fia azon kiállításairól, amelyeket az elmúlt évben rendeztek. 2015-ös tanulmányútját követően Ferenc több alkalommal járt Itáliában, ahol nemcsak a latinitás, a reneszánsz hagyománya és tovább élő szellemisége érintette meg, de a pannon tájjal rokon vidék kínálta otthonosság-érzés is. Ez a kettős hatás, a Ferenc pápa audenciájához hasonló nagy találkozás, egész ciklus születését eredményezte, a szakrális és a balatoni mellett a harmadikat: a „Toszkán táj magyar ecsettel”-t. A sorozat sikerét mutatja, hogy az ilyen jellegű képek nagy része szinte azonnal magángyűjtők tulajdonába került. A tárlat egyetlen alkotói tulajdonban maradó képén maga az ifjú művész is megjelenik, derűs mosollyal, kedves állatai körében.
Végezetül a fiatal művész is megszólalt, megköszönve a lehetőséget, hogy az ősi hagyományt és szellemiséget sugárzó Kisfaludy kúriában mutathatja be munkáit.
Csodák a Múzeumok éjszakáján
Éjszakai rendezvényünk fénypontja 21 órakor kezdődött. Az égieknek is köszönve, már 5. alkalommal várhattuk a Kisfaludy Emlékház udvarán a csodát. Szent Iván éjszakája mindig misztikus jelentéssel bírt a történelemben. Ehhez méltón a különleges este egy rendkívül különleges és magával ragadó előadással Turek Miklós „Pokolbéli világnéző Faludy Györggyel” című versszínházával folytatódott.
A versszínházi előadás Faludy György Kossuth-díjas költő, író, műfordító a XX. század élő lelkiismerete és krónikása életét vetítette elénk, versei valóságának tükrében. Az előadás minden várakozásunkat felülmúlta (!) izzó, ihletett, metamorfózisnak lehettünk részesei.
Az est főhőse Faludy György 20 évesen katonaként lép a színpadra, Turek Miklós hiteles megformálásában. A Faludy életút a „Monológ életre-halálra” című verssel indul, a költő élete felölelte az egész XX. századot, beragyogja a XXI-et is.
„Csak véletlen, hogy íly soká maradtam?
kegyes hozzám a végzet, vagy kegyetlen?
Tíz őszének első napján születtem
Pesten, Damjanich utca harminchatban.” 1910 –Viharos évszázad
Faludy élete a meg nem alkuvásról és a szépségről szól a tények torzítása nélkül, ahogy egész költészete, és ez a csodálatos éjszakai előadás is. Rajta keresztül egy egész korszak örömét, bánatát ismerhetjük meg, Turek rendkívüli beleéléssel és átlényegüléssel összeforrt, szinte összeolvadt a megformált szereppel. A színpadon Faludy mondta a verseit, Faludy szeretett, Faludy szenvedett, Faludy látta a nagyvilágot, Faludy vágyott haza, Faludy élte és látta az igazságot. Faludy F.Villon fordításaival is zseniálisat alkotott, rokon lelkek voltak (egyes irodalmárok máig önálló alkotásnak tartják Villon fordításait!!) A színész, dramaturg és rendező a „Ballada a Senki Fiáról” strófáit használta a színházi előadás és Faludy életének és állomásainak tagolására.
Így áll össze teljes egésszé, a megkomponált színpadi mű és a költő egész élete. Ritmusa, keretes megformálása, – élő, lüktető, katartikus, – akárcsak a versek, és azok előadása. (Szerkezet: Prológus; Állomások: Afrika, Amerika, Itthon, Párizs, London; Epilógus)
A verseket hallgatva a néző is,- a találó díszletelemek között – bejárja mind a hat világot, a bohém, különc, életigenlő, ám sokszor elkeseredett, zsidó származása miatt meghurcolt poétával. Faludy életének menete mindig rendkívüli események és baljós csillagzatok vonzásában haladt, az igazi alkotó nyugalmat, amelyre fiatal költőként egykoron vágyott, talán csak második amerikai emigrációjában, majd végleges hazatérése után sikerült megszereznie. Máskülönben üldöztetés és menekülés volt a sorsa: zaklatott életpályája során három kontinensen is megfordult Európán kívül: Afrikában, Észak-Amerikában és Óceániában. Átélte a kistarcsai és a recski kényszermunka-tábort; szolgált az Egyesült Államok hadseregében; volt újságíró, egyetemi tanár és munkanélküli; szembefordult a XX.sz. mindkét totalitárius diktatúrájával: a fasizmussal és a kommunizmussal. Ha a modern magyar költészetnek van Odysseusa, az minden bizonnyal ő, aki nemcsak a messze tengereket járta be, hanem a XX. század mitológikus szörnyetegeivel is találkozott.
A közel másfél órás előadás végére azt az öreg Faludyt láthattuk, akit mi is ismerhettünk a médiából, (szerencsésebbek Sümegen személyesen is találkozhattak vele 2004-ben egy író-olvasó találkozón! ) Turek Miklós a végére újra eljut a „Monológ életre-halálra” című vershez, amivel indított, de itt már teljesen mást jelenttetek a szavak. Míg az elején egy vágyakozó fiatalember magabiztosságával jelent meg, itt az élettapasztalat, hol keserű, hol édes megnyugvása csendült a szavaiból. A szépszámú értő sümegi közönség vastapssal köszönte meg a művész előadását.
A csodákból azonban még az éjszaka végére is jutott, hisz az estet egy lenyűgöző, zenére komponált fényjáték zárta.
Háromszorosan is elmondhatjuk, hogy varázslatos estét és éjszakát töltöttünk együtt a Kisfaludy Emlékház kertjében. Köszönjük a művészeknek, a közreműködőknek, a szervezőknek és a hálás, befogadó, műértő közönségünknek!
Császár Klára
