Végh László polgármester köszöntője nemzeti ünnepünk alkalmából
„Hatalmas, bölcs, előrelátó
Jézus tanát megismerő;
Néped’ pogányságból kiváltó,
Te jóság, bölcsesség, erő!…
Kinél dicsőbbet és nagyobbat
Nem szülnek hosszú századok:
Első királya magyaroknak,
Áldassék áldott jobb karod!”
Hadd köszöntsem én is legrégebbi magyar ünnepnapunkon Szent István királyunkat úgy, ahogy Reviczky Gyula tette versében. Azt a királyt ünnepeljük, aki államot alkotott, és ezáltal is biztosította nemzete, ma már minden magyar nemzetének megmaradását.
Szent István, az utolsó magyar fejedelem és az első magyar király. Királyok közt az első!
Szent Istvánt elsősorban nem a hadjáratai, nem a csatákban aratott győzelmei tették naggyá, hanem alkotó tevékenysége, a közigazgatást szervező munkája, teremtő gondoskodása. A rend és az igazság, az önmaga által is betartandó és betartott jó törvények híve volt.
Életművének egyik alappillére, hogy összetartozásunk értékei a hűség, a hit és a szeretet. A közösség erejének és minden ember megbecsülésének alapja pedig a munka, az emberi szellem teljesítménye. Ehhez szorosan hozzátartozik, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet.
Első királyunk ezekre az értékekre alapította a magyar államot, ezekre a keresztény értékekre, melyek ma is ugyanolyan fontosak.
Szent István keresztény magyar államot alapított, vármegyéket szervezett. A falvakba templomokat építetett, törvényeket alkotott. Csak azokat engedte be országába, akik dolgozni akartak és tudtak, és érkezésük a magyarság érdekeivel nem volt ellentétes.
Ugye milyen tanulságos így szemlélni magyarságunkat? 1019 év távlatából, tiszta fejjel, a történelem igaz tényeire alapozva.
Utódai folytatták művét: az Árpád-házi királyaink erős, keresztény állammá építették a középkori Magyarországot. Az Anjouk, Zsigmond és Hunyadiak idején országunk Európa egyik legerősebb középhatalma lett. Történelmünk során keresztény európai értékeinket egy pillanatra sem adtuk fel, mi voltunk a kereszténység védőbástyája, akik – óriási áldozatok árán -, megvédték a kontinenst a török veszedelem elől.
Mindez már történelem. De higgyék el, ma is aktuális üzeneteket hordoz, csak éppen le kell fordítanunk korunk nyelvére.
Ma Európában a háború elkezdődött, és itt zajlik a szemünk előtt. Most nem hadseregek vonulnak a Duna völgyében, nem nyílt csatákban, szemtől szembe vívunk harcot, hanem egy szinte láthatatlan, erőszakos, saját kultúránkat meghódítani, elpusztítani akaró hatalom ellen kell védekeznünk.
Mi európai keresztények, ha nem cseleszünk időben és határozottan, akkor nem lesz mit megvédenünk és lassan eltűnünk a történelem süllyesztőjében. Ez a mi felelősségünk. Nemcsak kormányunké, nemcsak az önkormányzaté, hanem minden egyes európaié, minden egyes magyaré, minden egyes sümegié.
Tisztelt Uraim és Hölgyeim!
Ma ünneplünk, vagyis valamit másképpen teszünk, mint a hétköznapokon. Megállunk, visszanézünk a közösen megtett utunkra. Nyugtázzuk a jó dolgokat, emlékezünk a boldog, a néha szomorúbb időkre.
Nem kell hozzá túl nagy élettapasztalat, hogy az ember belássa: minden cselekedetünkkel vagy építjük, vagy pedig bontjuk annak a közösségnek a házát, amelyben lakunk. Egymás támogatása nélkül nem tudnánk olyan sebességgel haladni életünk házának építésén, mint ahogy azt szeretnénk!
A mai ünnepünkön is hangsúlyozhatjuk: van egy ország, akinek polgárai mostanság újra bíznak egymásban! És ez az ország a mi hazánk, Magyarország, István országa!
Ez az ország már tudja, hogy az összefogásban sokkal többeknek tud a javára tenni, mintha nem törődne az övéivel.
Ez az ország ráérzett arra, hogy az egységben erő van, növekedés van, biztonság van. Polgárai egyre inkább tudják, hogy ha támogatják egymást, akkor számíthatnak a sikerre.
Sümeg, a mi városunk is olyan magyar település, amelyet az itt élők otthonuknak éreznek. Vagy inkább, ne féljünk a szótól és mondjuk ki: szeretik. A sümegiek szeretik városukat.
Szeretik, mert észreveszik a közösségért sokat tevő személyeket: a postást, a hivatalnokot, a nagymamát, a tanárt, a papot, a boltost, a védőnőt, a gyógyszerészt, és sorolhatnám, hiszen ki ne tenne jó szívvel másokért, a közösségért?
Szent István hatalmas elszántsággal, ugyanakkor végtelen alázattal szolgálta nemzetét. Puritán jelleme, megrendíthetetlen hite vezette munkájában. Alakja példaként állt a későbbi korok nemzedékei előtt s állhat előttünk most is.
De vajon ott van e nagy királyunk eszmeisége mindannyiunk szívében? Hányan tekintjük valóban szolgálatnak a közért, a társadalomért vállalt munkát? Ott csengenek-e a fülekben István király intelmei? Az eltökélt uralkodó szavai, aki nem a tőle függetlenül zajló politikai eseményekre bízta a saját és országa sorsát, noha a keresztény Európában lett volna jelentkező bőven, aki úgymond szárnyai alá vette volna újonnan született hazánkat. István király tetteinek ereje éppen abban rejlett, hogy nélkülözött mindenfajta öncélúságot, sőt ellenkezőleg: biztonságot, hitet, jövőképet adott az országnak.
Tetterős királyunk, Szent István élete mutatja az utat. Szavak helyett tettekkel, ígéretek helyett munkával állhatunk csak meg a vállalt feladatok és embertársaink előtt.
Hiszem, hogy ez augusztus 20-a és Szent István legfőbb üzenete a ma emberének.
Tudom, hogy a tetterős ember képes szembenézni múltjával és jelenével. Képes higgadtan mérlegelni gyengeségeit, erősségeit, és levonja a szükséges következtetéseket a számvetésből. A tetterős embernek vannak céljai, saját létfenntartásán túlmutató, magasabb rendű céljai, és rendelkezik a célok eléréséhez szükséges akaraterővel.
„Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”
Így szólít meg minket Szent István, Imre herceghez intézett intelmeiben. Csakis ezen hitvallás mellett végezhette el István király hatékonyan az általa felvállalt munkát. Államalapító királyként, mind a mai napig páratlan egyéniségként, mégsem egyedül vállalkozott az embert próbáló feladatra. A közösségbe vetett hit, a közös munka ereje az egyetlen, amely életre hívhatta a magyar királyságot és éltethet bennünket ma is.
Nagy királyunk elgondolásait, döntéseit sok tényező nehezítette. Sokan reménykedtek akkor mind a király, mind az ország bukásában, zsákmányra éhesen várták, hogy rávethessék magukat egy kedvező pillanatban. Nem lehetett könnyű így alkotni. Mit érezhetett vajon István, amikor tulajdon vére, nagybátyja támadta hátba a hatalomért éhesen, mondván: én vagyok a jövő. Megfordult-e a fejében, hogy feladja művét és elkullogjon Koppány fenyegetőző hada elől?
Nem, Tisztelt Sümegi Barátaim! Nem hátrált meg, s a történelem fényesen igazolta ezt a bátorságot.
Szinte valamennyien kerülhettünk már ilyen helyzetbe. S ahogy Szent István királyunk emelt fővel, szilárd hittel állt Koppány előtt, úgy kell nekünk is összefogással kitartanunk a munka becsülete és hitünk, magasabb rendű céljaink mellett!
Sok évszázaddal később, nemzetünk sorsának egy nagy fordulópontján így fogalmazta ezt meg a legnagyobb magyar, Széchenyi István: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” És erre a szemléletmódra van talán legnagyobb szükség a mai Magyarországon s még inkább szűkebb hazánkban, Sümegen. Csakis így lehet hatékonyan, tiszta szívvel dolgozni családért, hazáért, városunkért, s csakis így lehet tiszta szívvel, őszintén együtt ünnepelni, méltón az elődökhöz, méltón Szent István királyunkhoz.
Tisztelt Sümegiek! Nézzünk most erre a kenyérre, az új kenyérre, nézzünk a rásimuló nemzetiszín szalagra. Én ma, 2019. augusztus 20-án, a magyar nyár legragyogóbb ünnepén, a dolgozó és nem utolsósorban az áldozatra kész embert látom benne. Itt készült Sümegen, ez igazán a mi kenyerünk. Múlt, jelen és jövő szimbóluma. Mementója embernek, becsületnek és munkának.
Végignézve a városunkon, büszkén állhat meg az új kenyér mellett minden sümegi polgártársunk. Ahogy minden nap kell az asztalra új kenyér, úgy kell megújulni Sümegnek is időről-időre. Sokáig készítettük ezt a kenyeret, még tovább gyúrtuk és most kisült. Szép, friss, kerek és új kenyér ez. Sok mindenben más, talán tartalmasabb is, mint az eddigiek.
Sümeg városa már bizonyított. A történelem viharait kiállva, a sokadik generáció állja most körül e kenyeret. A mi városunk példát adott már felelősségvállalásból, a közös ügyeket előremozdító munkából. A kicsinyes politikai taktikák, furkálódások ideje lejárt. A ma Magyarországában, István teremtette hazánkban csak azok maradhatnak talpon, akik egy emberként képesek küzdeni egy településért, egy célért.
Erre a munkára hívom most ismét Sümeg lakosságát, hiszen közeleg az újabb vetés ideje. Induljunk hát, tegyük a dolgunkat Sümegért, szeretett városunkért, hogy egy év múlva ismét emelt fővel állhassunk meg a mi kenyerünk mellett!
István kora is új volt, és napjainkban is egy új világra készülünk. Egy új, boldogabb világot akarunk, amely kapcsolódik méltó múltunkhoz és előző erőfeszítéseinkhez.
Az új kenyér is mindig a jól végzett munka eredménye, ami táplálékul szolgál nekünk, ahogy István király és utódainak tettei a magyar népnek táplálékul, iránymutatóul szolgáltak a történelem során és ma is.
Megállja a helyét mindaz, amit ő ránk hagyott, irányként meghagyott nekünk.
Sümeg ma az ország leggyorsabban fejlődő kisvárosaként ismert és elismert. Büszke vagyok arra, hogy én is részese lehetek ennek a folyamatnak, ami természetesen a munkatársaim és az önök támogató segítsége nélkül nem lett volna.
Büszke vagyok arra, hogy Sümeg közösséggé kovácsolódott. Olyan közösséggé, amihez jó tartozni, olyan közösséggé, ami értékek alapján gondolkodik és cselekszik, nyitott és befogad. Olyan közösséggé, ami hajlandó és tud áldozni a településért, és közös célokért össze tud fogni. Nagyon fontos ez, mert az összetartó közösség nélkül minden fejlesztés, minden új épület és út csak holt anyag, élettel az egymást szerető és segítő emberek töltik meg!
Sümeg olyan város legyen, amely értékrendje, szellemisége, arculata és kiállása alapján bátran vállalható, és egyfajta tájékozódási pont, kapaszkodó, remény lehessen sokaknak.
Isten áldja mindenki munkáját, aki ehhez valamit is hozzá tesz!
Végezetül engedjék meg, egyfajta hitvallásként, hogy Reményik Sándor Mindennapi kenyér című verséből idézzek néhány sort:
„Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet.”
Végh László polgármester
Elhangzott a nemzeti ünnepünk alkalmából szervezett ünnepségen, megtekinthető a Sümeg Városi Televízió felvételén: www.sumegtv.hu.
