A Sümegi Sarlós Boldogasszony Ferences Kegytemplom előtti domb ismét megtelt a hívőkkel, zarándokokkal, akik a hagyományos Mária Búcsúra érkeztek Sümegre.
A búcsújárás népünk ezeréves hagyománya. A hit, kegyelet és hála építette fel azokat a Mária kegyhelyeket, melyekre a katolikus hívek szeretettel, örömmel és áhitattal zarándokolnak.
A sümegi templom egyike a történelmi ferences rend Mária-kegyhelyének. 1699.januárjában Berghoffer Mária Zsófia Katalin álmot látott bécsi otthonában, hogy – keresztcsontjának szuvasodása, mely már járását is megbénította – meggyógyulhat, ha egy templom bal oldalán lévő, ölében Krisztust tartó Fájdalmas Szűzanya-szobor előtt imádkozna. Keresték Bécsben és környékén a szobrot, de nem találták. Második és harmadik álmában már megtudta, hogy Magyarországon, Sümegen fogja megtalálni.
- február 4-én érkezett Sümegre, megtalálta a szobrot, majd levetette a helyéről, hogy megérinthesse, és ott a templomban meleg bizsergető érzés után erősnek érezte magát és a többi hívő szeme láttára felállt.
Gyógyulása után az asszony felkereste a várban tartózkodó Széchenyi Pál püspököt és vele is közölte a történteket. A sümegi rendház feljegyzései szerint még abban az évben hét csodás gyógyulás történt a templomban a Szűzanya közbenjárására. Ezeket maga a püspök vizsgáltatta ki, s még annak az évnek júl. 2-án, Sarlós Boldogasszony napján hivatalos aláírásával és pecsétjével ellátva hitelesítette a leírt gyógyulásokat. Ezek híre csakhamar bejárta a Dunántúlt, majd az ország többi részét, sőt eljutott a határokon túlra is.
A tölgyfából faragott Mária-szobor valószínűleg a felvidéki Szakolcáról érkezhetett a ferences testvérekkel együtt 1649-ben Sümegre. Az eredeti színét megtartva 1938-ban helyreállították és zománcozták.
Az első gyógyulások után áthelyezték a főhelyre, az oltárra. 1890-ben villám vágott a templomba, de csak az oltárlépcsőt rongálta meg, az ott lévő szobornak nem esett baja. Később díszes faragvánnyal vették körbe, melyet valaki 1911-ben petróleummal lelocsolt és meggyújtott, de a kegyszobor nem égett meg. A hívők a sümegi Szűz Máriának, vagy a Betegek Orvosának nevezik a szobrot. A gyógyulásokat 1718 óta jegyezték fel.
Idén is több százan érkeztek zarándok úton a Fájdalmas szűzanya szobrához. Áldást kérni, tisztelegni.
Bíró László tábori püspök a szabadtéren megtartott ünnepi mise szentbeszédében az alábbi gondolatokat emelte ki:
„Több mint 3 évszázad óta zarándokolnak ide az emberek. Egy egyszerű faszobor, ami vonz bennünket? Mi hoz ide minket? Mi az a kegyelmi gazdagság, ami miatt újra és újra eltalálunk erre a szent helyre?
A Szűzanyának sokféle titulusa van, tiszteljük őt Isten anyjának, szeplőtlenül fogantatottnak, kegyelemmel teljesnek, mennyekbe felvettnek és sorolhatnánk a szebbnél szebb megszólításokat. De ami talán a legközelebb áll hozzánk, hogy Fájdalmas Anya. A szenvedést, a fájdalmat mindannyian megéljük, szeretteinken keresztül. Ezért nem fogynak el a virágok, nem szűnik meg az imádkozó ember a Mária-szobrok előtt, mert közel áll hozzánk a Szűz Mária-kép. A Szűzanya az az embertársunk, aki elvesztette gyermekét, aki tudja, mi a fájdalom. Talán ez hoz bennünket ilyen közel hozzá. A fájdalmával hozzánk közel lévő Szűzanya arra hív bennünket: legyél bizalommal felénk.”
Végh László, Sümeg város polgármestere így foglalta össze a Búcsú napjának jelentőségét, aktualitását:
„Sümeginek lenni mindig nagyon jó! Ez a nap hozzátartozik személyes életemhez is, hiszen úgy ötven éve mindig jöttem én is a szüleimmel, nagyszüleimmel éppen így ezekre a Búcsúkra. Akkor még nagyobb ünnep volt, családi ünnep is, a rokonság is összejött. De ami lényege az ünnepnek, az pontosan ugyanígy volt, és azt gondolom, ez minden sümegi életéhez hozzátartozik.
Megadatott nekünk, hogy ezen a helyen éljünk, és ha hívő keresztény katolikusok vagyunk, kötelességünk is itt lenni.
Manapság, 2018-ban különösen fontos minden kereszténynek, hogy mintegy demonstrálja is, hogy hová tartozik. Az utolsó 1700-1800 év legnagyobb keresztényüldözése éppen napjainkban zajlik, amihez sajnos csatlakozik Európa is – úgy tűnik. Ezért különösen fontosnak érzem, hogy minden keresztény ember hűséggel és szolidaritással vállalja hovatartozását, ezt hangosan is merje vállalni, és jöjjön el az ilyen eseményekre.”
Barsi Balázs atya, a sümegi Ferences-rend vezetője így foglalta össze érzéseit:
Tele van a szívem hálával. A prédikáció alatt is lehet érezni ezeken az alkalmakon a nagy csendet, a figyelmet. De ez a figyelem, nem nekem szól. Nagyon mély figyelem, amit most elővettek a hívek, jelzik azt, hogy mennyi mindent eltemetnek a hétköznapokban. A sok megoldatlan gond, probléma, kísértés, bűn…de mégiscsak: az ember szomjazik a Jóistenre és kíváncsi, hogy szereti-e a Jóisten.
A mai nap legnagyobb öröme, hogy nagyon sokan gyóntak. A gyóntatószék másik oldalán én szenteket látok. Ott van persze a sok gyarlóság, nehézség amivel küszködnek, de mégis a fény felé mennek az emberek. Tudnak bocsánatot kérni, újrakezdeni! Csodálatos, amikor az ember vádolja magát Isten előtt. A csírázó jóakaratokat látva úgy érzem: ez egy másik Magyarország, de ez is Magyarország! Ez nagyon nagy reményt ad!”
