Az edző így értékelte a hétvégi versenyt
Ha a mai napot kell értékelni, az alábbi képeken túl: ma büszke gyönyörűség volt a Farkasokkal csatába menni!
Elég fáradt vagyok (hallotta az egész csarnok órákig a hangom…), de nem spórolom le, ami bennem van:
Kíra vitézül harcolt, ugyan a guardpasszal akadtak gondok, de nagyon látszik a sok verseny rutinja, gyorsan összeszedte magát a meccsek között már. Köszönöm az őszinte lelkesedést!
Benjamin ereje a higgadt önuralom – ha belül dúl is a vihar, óriás az ezt fedő erő. Ez nagyon jó lesz, ha kicsit komolyabb edzésmunkával gyarapodó tudással párosul. Bár egyszer úgy éreztem, a mentő visz el engem, köszönöm a bátor hadviselést!
Dominik a szokott lendülettel ment – szerintem ott meg egy kis higgadt figyelem, tudatosság lökne nagyot… Igazán felemelő volt együtt dolgozni!
Bendegúz igazából nem hibázott, tette a dolgát, látom beérni a sok beletett, okos munkát. Szerintem sokat jelent a gyerekeknél 1 év korkülönbség is, de ezek a meccsek jók rutinszerzésre mindenképp! Így tovább!
Viszont ennek kapcsán egész jól kialakult bennem mostanra egy kép, mennyire lehet erőltetni a gyerekeknél magasabb kor, vagy súlycsoportban a harcot. Mivel valószínűleg sokakkal ütközne itt a véleményem, most ezt nem fejtem ki, mert nem vitaindító akar lenni ez a poszt, de azért elég markáns kép állt össze, mi jó vereség, mi felesleges…
A felnőttek között Dániel első versenyén higgadtan tette, amit tudott. Erős ellenfelek, de legalább vele egy méretben – nyertünk is, tanultunk is. Remélem, sokszor velünk tart majd!
Antal első versenyén hatalmas szívvel menetelt, sorba nyerte a meccseket, csak a döntőkben állították meg! 3 ezüst, csupa ifjúval szemben, nehezebb súlyban is! Azta, mi lehet ebből a jövőben…!
Patrik a hihetetlen múltkori debütálás után most megmutatta, hogy nem volt véletlen: arany! Csak a guard, csak a háromszög! Volt aztán más is – na de két hónap edzés után…! Te jó Isten, mi lesz itt!
Zsolti szerintem meg is nyerhette volna a döntőt, övé volt az első fele – kis taktikát kell még talán tanulni, hogyan lopjuk egy ifjú idejét, ha vezetünk… de köszönöm az újabb ezüstöt, a rutin nagyon jó!
Lajos Adam mellett is ment azért mással is, ahol nyerni is tudott, de alakul ez, jön vissza a régi Lajos, a játékos. Csak figyelni kell, hogy Anti ne lakja le bemelegítéskor. Ja, meg az is kell…
Az ezelőtti verseny nem nagyon volt a mienk, ez most viszont rengeteg jóérzéssel töltött el. Köszönöm nektek!
Molnár Gábor edző
