A korábbi években is megemlékeztünk a Magyar Népmese napjáról, s az óvodapedagógusok egy-egy szép meseelőadással lepték meg a kis óvodásokat.
Jelenleg azonban még zajlik a tornaterem felújítása, ezért hagyományainktól eltérő módon idén a csoportok külön-külön emlékeztek meg erről a napról.
A Süni csoportban most különösen sok időt szántunk erre a témára, két héten át minden tevékenységünket a mesék szőtték át.
Először is egy csodaszép palotát és a szegény ember házát rendeztük be a csoportszobában, ahol a gyerekek nap, mint nap különböző szerepjátékokat játszhattak, jelmezekbe bújva.Voltak királyok,, királylányok, kapuőrök,szegény legények, szolgáló lányok stb. Színesítették a játékot a rendelkezésünkre álló bábok, melynek segítségével egy –egy rövid mesejelenetet is eljátszhattak a gyerekek. Természetesen a barkácsasztalnál is minden nap folyt a munka. Mesés színezőket színezhettek,készítettünk királyfi és királylány bábot, mindenki fejére felkerült a királyi korona, melyet ők maguk díszítettek ki csillogós papírral. S nem volt elég a varázslatból, mert a gyerekek készítettek egy-egy varázspálcát is.Közösen megalkottuk a mesénk térbeli illusztrációját, melyhez a nagyobbak ragasztották a meseszereplőket ,s a mesedramatizálás díszletéhez szóló szőlő tőkét, mosolygó alma és csengő barack fát készítettünk. Az egyik legérdekesebb nap a „sárkányos” volt, amikor az oly félelmetes meseszereplőt mindenki saját maga is elkészíthette a tenyérnyomatával és közösen is készült egy hatalmas sárkány flakonok újrahasznosításával. A heti mesénk a „Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack” volt, melyet egy héten át hallhattak tőlem a gyerekek, s a következő héten velük együtt játszottuk el minden nap, hogy minél többen részt vehessenek ebben a mesében. Igazán nagyon ügyesek voltak!
Sokat beszélgettünk a meseszereplőkről, a népmesei fordulatokról, mesekezdő-és záró kifejezéseket gyűjtöttünk. A szegény ember házát népművészeti tárgyakkal rendeztük be, így ezek neveit is megtanulhatták/ csupor, kancsó, köcsög, véka, lisztes zsák/. Gyakran üldögéltek a lócán, ott babáztak, vagy a sutban heverésztek a dobozból készült kályha mellett. Ebből a témából sem maradhatott ki a szokásos sütés, s ha már mese-hét, akkor csakis hamuban sült pogácsát süthettünk., melynek oly nagy volt a sikere, hogy otthon is megsüttették az anyukákkal. Fontosnak tartottuk, hogy megismerjék Benedek Elek nevét, akinek születésnapjához kapcsolódik a Népmese napja, s akinek olyan sok szép mese összegyűjtését köszönhetjük. Iránta való tiszteletből a délutáni altatós meséinket is az ő gyűjteményéből választottuk ki minden nap.
A két Mese-hét lezárása volt a legérdekesebb nap, mert egy mesés vetélkedővel leptük meg a gyerekeket. Szegénylegénynek öltözve vártam őket reggel, s miután Meseország Fogadójában elfogyasztottuk a fenséges lakoma-tízórait, felkerekedtünk és hétmérföldes csizmában eljutottunk Meseország királyának palotájához. Ott hét próbát kellett kiállniuk ahhoz, hogy Meseország királyfiai és királylányai lehessenek. Csak felsorolás szerűen: 1. Király szó hallatán leülni-felállni,2.Lányoknak lencse-borsóválogatás,3.Melyik meseszereplő mondta?,4.Kincsesládában mesekellékek felismerése,5.Meseidézetekből mese felismerése, 6.Aranygyűrű keresése,7. Győzd le a sárkány!-célbadobás
A 7- próba teljesítése után mindenki elnyerte méltó jutalmát, átvehette a mesetallért és a színezőt Meseország királyától, s a dadusunk egy finom gyümölcslakomát készített nekünk, s bár „szóló szőlőnk” épp nem volt, de akadt még „mosolygó alma és csengő barack.”.
A boldog gyermekarcok arról tanúskodtak, hogy valóban „MESÉS” volt ez a nap!
Kizmus Tamásné
óvodapedagógus
