A digitális oktatás
Írta: Remete Réka Veronika 8.t
A koronavírus, amely szinte már az egész világon pusztít, hazánkat is elérte. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke pénteken tett bejelentésében elmondta, hogy hétfőtől minden oktatási intézmény bizonytalan ideig zárva tart a járvány miatt. Bár az iskolai tanórák elmaradnak, a tanításnak folytatódnia kell, így hát digitális oktatással történik a további munka.
Mikor magam is értesültem a hírről, kettős érzés fogott el. Az első a teljes bizonytalanság volt,a második pedig a kíváncsiság, hogy vajon ezt ,hogy oldjuk meg. A hétvége izgalommal telt. Elérkezett a hétfő. Osztályfőnökünk, Erika néni az interneten keresztül közölte a további teendőket. A mi osztályunk úgy döntött, hogy minden reggel 10 órakor fellépünk a közös Facebook csoportba, és együtt kezdjük a napot. A hét első napján nem kaptunk feladatokat, hiszen még mindenki kereste helyét,,ebben az idegen világban”.
Kedd reggel már készen álltunk az első órák megtartására. Mi irodalomórával kezdtünk, ami meglepően jól sikerült még interneten keresztül is. A beadandó dolgozatokat, munkákat emailban küldtük el a pedagógusoknak. Hamarosan a többi tanár is csatlakozott csoportunkhoz, és tőlük is megkaptuk az elkészítendő házi feladatokat, tanulnivalókat. Erika néni különösen felhívta figyelmünket arra, hogy ne lustuljunk el, és folyamatosan készítsük el a megadott feladatokat, hiszen ha lemaradunk, később nehezebb lesz. Betartottuk Erika néni kérését, mindenki tisztességesen tette a dolgát. Én személy szerint naptárt vezetek, és abban tartom számon a mindennapi teendőket.
Amikor megtudtam, hogy bizonytalan időtartamig nem kell iskolába menni,azt hittem itthon sokkal rosszabb lesz tanulni, hiszen majd minden elvonja a figyelmemet. De be kell vallanom, tetszik ez a rendszer, hiszen magam tudom az időm beosztani, és gépen dolgozhatok, ami szerintem praktikusabb. A tanulás részéről élvezem, de természetesen nagyon sajnálom, hogy nem találkozhatok a barátaimmal, osztálytársaimmal. Azért nyugodtabb vagyok, hogy itthonról dolgozhatok hiszen kisebb az esélye ,hogy bármit is elkapjak. Ebben az időszakban nagyon fontos, hogy gyakran és alaposan mossunk kezet, valamint figyeljünk egymásra, magunkra, és idős szeretteinkre, hiszen legfőképp rájuk veszélyes ez a vírus. Ha lehet, ne tartózkodjunk sokat emberek között, ne érintkezzünk lázas beteggel.
Remélem, minél előbb megoldódik ez a helyzet, mert már hiányoznak a barátaim. A tanórákkal együtt az iskolán kívüli foglalkozások is elmaradnak, beleértve a sportot is. Kívánom, hogy ez a betegség ne fertőzzön meg még több embert, és, hamar gyógyuljanak azok, akik sajnos elkapták!
______________________________________________________________________________________________________
A furcsa helyzet
Írta: Dörnyei Viktória 6.B
Sorban jönnek a napok, szinte észre sem vesszük, hogy eltelt egy hét, egy hónap, sodródunk a mindennapokkal.
Így volt ez tavaly decemberben is. Készülődtünk a karácsonyra, amikor egyre többször lehetett hallani egy vírusról a hírekben.
Nem gondoltuk, hogy ennyire veszélyes, mert Kínában volt. Aztán egyre csak terjedt, és azt vettük észre, hogy már itt is van. Nem tudjuk mi ez, mivel állunk szemben. Egy biztos, hogy elővigyázatosnak, óvatosnak kell lennünk. Sajnos sokan fel sem fogják a következményeket. Most, hogy iskolába se kell menni, kicsit ijesztő. Először úgy tűnt, mintha szünet lenne, de ahogy jönnek a tananyagok, rájöttünk, hogy nem lehet pihenni.
Mi a családommal igyekszünk itthon maradni, betartjuk a szabályokat. Sűrűn mosunk kezet. Kialakítottunk egy napirendet, hogy ne legyen olyan nehéz. Máskor szívesen itthon maradnánk, de most rossznak tűnik.
Szomorú, de most tudunk példát mutatni, hogy tudunk összetartani, mert nem csak egyénileg fontos, hogy egészségesek maradjunk. A közösséget is védenünk kellene, legalábbis ez lenne a feladatunk. Vigyáznunk kell az idősebbekre, kisgyermekekre, akiknek gyenge az immunrendszerük, mert rájuk különösen veszélyes.
Remélem, minél hamarabb vége lesz ennek az egésznek, és visszatérhetünk a régi kerékvágásba.
________________________________________________________________________________________________________
A szörnyű koronavírus
Írta: Bernáth Réka 6.b
Nagyon sajnálom, hogy kialakult ez a vírus, ami sajnos rengeteg idős és gyenge immunrendszerű embert veszélyeztet, például az én nagymamáimat is.
Emiatt a vírus miatt nem mehetünk iskolába. Amíg rendesen jártunk, akkor sokszor úgy keltem fel, hogy nem akarok iskolába menni, de most szembesültem vele, hogy valójában milyen jó iskolába menni. Miért is? Azért mert ilyenkor minden nap látod azokat, akikhez közel állsz, és ez most sajnos megvalósíthatatlan. Most digitális tanítás helyettesíti a rendes oktatást. Énnekem jobban tetszett az, amikor iskolába jártunk, de most több a szabadidőm, amit bármire hasznosíthatok. Mindemellett telefonon tartjuk a kapcsolatot a barátaimmal, de ez még mindig nem olyan, mintha élőben találkoznánk.
Ezért is remélem, hogy minél előbb lezajlik ez itt Magyarországon, és megnyílnak újra az iskolák.
Ezért kívánom azt, hogy megtalálják rá az ellenszert, és találkozhassak újra a barátaimmal.
_________________________________________________________________________________________________________
Nem így képzeltem…
Írta: Czirók Viktória 8.t
2020 márciusa: 8. évfolyam II. félév. Egyáltalán nem így képzeltem az általános iskola utolsó hónapjait. Amikor március 13-án együtt néztük a 1848/49-es a forradalomról szóló megemlékezést, már éreztünk valamit, hiszen nem a megszokott módon a művelődési házban, hanem a saját termünkben felvételről tekintettük meg a negyedikesek műsorát.
Aztán este a miniszterelnök úr kihirdette, hogy digitális oktatásban folytatjuk a tanévet. A koronavírus terjedése miatt szükségesek ezek az intézkedések. Senki nem tudta, hogy mi lesz?!
Hétfőn már több internetes fórumon kaptuk a feladatokat. Tanáraink kedvesen tájékoztattak minket az otthoni teendőkről. Érdekes és egyben vicces is volt a facebook csoportban közösen novellát elemezni. Úgy gondolom, hogy ha összefogunk és kitartunk, akkor meg tudjuk oldani a problémát.
Sajnálom, hogy az elmúlt 8 évet nem tudjuk méltón elbúcsúztatni az utolsó hónapokban, hisz már nagyon összekovácsolódtunk, hiányozni fog ez a pár hónap. Valószínű, minden elmarad, amit már alig várt az osztály: az utolsó kirándulás, a ballagás, a csinos bál. Ezekkel a rendezvényekkel még boldogabban zártuk volna az együtt töltött éveket.
Remélem, hamarosan kinyitják az iskolákat, újra láthatom a „második családomat”, és személyesen is el tudunk búcsúzni egymástól.
_________________________________________________________________________________________________________
A koronavírus
Írta: Ludovics Hanna Liza 8.t
2019 decemberében a kínai kormány több ismeretlen eredetű tüdőgyulladásos esetet jelentett Vuhanból. Sikerült azonosítani a koronavírus egy új változatát. A mostani járvány elsődlegesen emberről emberre terjed. 2020. január 30-án az Egészségügyi Világszervezet globális vészhelyzetet hirdetett a COVID-19 miatt.
Őszintén szólva az elején még nem igen foglalkoztam vele. Sőt még viccelődtünk is ezzel kapcsolatban, ami miatt mára már lelkiismeret-furdalásom van. Amióta itthon vagyok, sok mindenen elgondolkoztam. Kicsit ijesztő, hogy egy lakásba vagyok szinte bezárva. Nem találkozhatok a társaimmal, akik már most nagyon hiányoznak, pedig még csak az elején járunk. A híreket hallva eléggé komolyra fordult a dolog.
Kicsit mintha megállt volna a világ, és arra figyelmeztetne bennünket, hogy lassítsunk, hogy figyeljünk egymásra és magunkra. Ha egyszer vége lesz ennek a kaotikus helyzetnek, remélem, mindenki elgondolkodik. Én is kicsit szorongok, féltem a hozzátartozóimat, de próbálom a pozitív oldalát nézni ennek a helyzetnek. Több időt tudok tölteni a családommal, és nagyobb figyelmet fordítunk egymásra.
A tanulás is kicsit érdekes, meg kell szokni még a digitális oktatást. Egyelőre tetszik, de később biztos hiányozni fog a személyes kommunikáció. Mivel csapatsportot űzök, ami egyben a hobbim is, ezért a hiányát már most érzem. Sajnálom, hogy minden program, amit az osztállyal terveztünk, elmarad, hiszen ez az utolsó évünk, és ez nem túl jó befejezése ennek a nyolc évnek. Az biztos, hogy emlékezetes lesz mindannyiunk számára.
Mindenesetre én bízom abban, hogy mielőbb találkozunk, és hogy mindenki kihozza a legjobbat ebből a helyzetből.
VIGYÁZZUNK EGYMÁSRA ÉS A KÖRÜLÖTTÜNK LÉVŐKRE!!
________________________________________________________________________________________________________
Iskolakerülők lettünk
Írta: Horváth Maja Sára 6.b
Kb. három napja tart ez a helyzet, amely miatt bezárták az iskolákat, oka: az újkeletű koronavírus. Igaz, lehet, hogy már a szüleink sejtették, hogy ez lesz a vége, de nekem nem szóltak róla.
Pénteken még semmi ilyesmiről nem volt szó, minden ment a rendes kerékvágásban.
Azt hittük, hétfőn ugyanúgy jövünk suliba, mint bármely másik napon. Szó mi szó, nem a legjobb ez a távoktatás. Sokkal nehezebb egyedül vagy szülővel tanulni. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert anyukám tanárnő, ezért itthon van velem. Igaz, küzdünk a laptopért, hogy melyikünk üljön előtte és dolgozzon. Az osztálytársaim írták, hogy ők nem kapnak a szüleiktől annyi segítséget, hiszen nincsenek otthon.
Remélem, hamar vége lesz ennek, és visszamehetünk rendes oktatással az iskolába.
Nekem már most hiányoznak a barátaim, és furcsa kimondani, de már a tanáraim is.
_________________________________________________________________________________________________________
Mi történik?
Írta: Maródi Lili 6.B
Szinte már a csapból is az folyik, hogy mi történik a világgal. Persze ez nem baj, legalább minden információt tudunk. De lehet, hogy most pont ez váltja ki az emberekből a feszültséget.
A miniszterelnök úr szombaton bejelentette, hogy hétfőtől az iskolák zárva lesznek a tanárok és a mi érdekünkben.
Kettős érzelem tört belőlem elő. Nagyon szomorú voltam, hogy nem találkozhatok a barátaimmal, osztálytársaimmal. De közben azért nem olyan rossz, hogy nem kell 6 óra 40 – kor kelnem, mert hát valahogy oda kell érnem 8-ra.
Hétfőre ez teljesen átfogalmazódott bennem. Nagyon hiányzott az iskola, a rengeteg tanóra, az irodalomtól a testnevelésig. Na meg persze az edzések. Azok a legjobban!
Remélem, mielőbb vége lesz ennek a rémálomnak, amely rengeteg ember életét vette el, és hatalmas tanulópénz lesz, hogy itt valami nincs rendben.
_________________________________________________________________________________________________________
Egy másik „tanulóvilág”
Írta: Serbán Viktória 8.t
„Látjátok, eggyel több dolog, amit veletek élek át először”- írta osztályfőnökünk az első tanítási napon. Nem, nem az év első tanítási napján, hanem a digitális oktatás első hétfőjén.
A vírus miatt (amely még a csapból is folyik) bezáratták az iskolákat az országban. Rémisztő a helyzet, mert nem volt még ilyen az életünkben. Rémisztő, mert olyan, mint amit a filmekben láttunk, amikor háborúra készülnek a családok. Ezeken túl mégis izgalmas. Miért is lehetne ez jó? Mert vicces és kíváncsisággal eltöltő az, hogy itthon tanulunk, és az internet segítsége nélkül valószínűleg megbuknánk és évet ismételnénk. Persze, ez utolsó senkinek se lenne kedvező, mert nem lenne kedvünk és idegrendszerünk újból végigcsinálni ezt az egészet, amin eddig átestünk. A tanároktól kapjuk és kapni fogjuk a házi feladatokat és tanulnivalókat, de nem tudjuk majd úgy elsajátítani az anyagokat, mint ahogy az iskolában tennénk (már aki).
Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz ez az egész oktatás és otthoni tanulás, na meg persze a jegyek, amiket kapunk majd. Természetesen szeretném, hogy minél előbb vége legyen, mert „mi se így gondoltuk az utolsó hónapokat”.
_________________________________________________________________________________________________________
Utolsó évünk utolsó hetei, hónapjai
Írta: Meszlényi Lilla 8.t
Úgy gondolom, ezt a helyzetet egy nyolcadikosnak nehezebb megélni, mint bármely más osztályosnak.
Ez az időszak lenne az a pár hónap, amikor a legösszetartóbbak vagyunk, azok az utolsó hónapok, amikor még egy osztályként létezünk. A tavalyi nyolcadikosok azt mondták, hogy a legvégső év megy el a leggyorsabban, főleg az utolsó hetek, hónapok. Most, hogy ebben vagyok, pont az ellenkezőjét érzem. Lassabban telnek el ezek a napok, mint a suliban. A többi osztály valószínűleg nem így fogja fel ezt az időt, és a legtöbben még örülnek is ennek a kényszerszünetnek. A távoktatás ebben a helyzetben a legjobb megoldás a tanárok és a mi érdekünkben. Lehet, hogy csak pár hétig, esetleg hónapig fog tartani, de ez számomra rengeteg idő. Itthon ülni, és várni az üzeneteket, feladatokat nehezebb, mint az iskolában ülve várni, hogy belépjen a tanár a termünkbe, és kezdetét vegye az óra.
Remélem, tényleg csak 1-2 hónapig fog tartani ez a vírus, és normális körülmények között el tudunk ballagni év végén, illetve a távoktatás ellenére sikeresen tudjuk zárni a tanévet. Egyáltalán nem így képzeltem el az utolsó évünk utolsó heteit, hónapjait, de legalább ezt is megéljük együtt és külön-külön.
______________________________________________________________________________________________________
Korona-időszak
Írta: Szilágyi Zsófia 8.t
A korona vírus nagyon hirtelen jelent meg a világban, és legalább olyan gyorsan terjed is. Hazánkba, Magyarországra most ért csak be, és a kormány óvintézkedésekkel „tart rendet”.
Ránk, diákokra elsősorban a digitális oktatás vonatkozik. A KRÉTA mellett Messengeren értekezünk tanárainkkal. Számomra ez az egész online rendszer, ami az oktatással kapcsolatos, homályos. Nem tudom, meddig tart ez a járvány-dolog, de annak ellenére, hogy jó itthon ellenni, nem szeretek ilyen miatt otthon maradni. Másfél héttel ezelőtt nem mondtam volna meg, hogy mostanra minden sulit bezárnak. Reméltem, hogy nem kerül erre sor, de sajnos nem volt más megoldás.
Az első online tanítási napon nem nagyon kaptunk házit, inkább a Messenger csoportokat egyeztettük. Másnap már beindult a tanítás, tanulás, és örülök, hogy tanáraink próbálnak segíteni minket, hogy könnyebb dolgunk legyen, mert ebben a helyzetben nekik is jobb, hanem keveredünk össze. Délelőtt meg szoktam csinálni a feladatok írásbeli, tanulási részét, délután, este pedig a Power Pointokat és a kiselőadásokat. Ilyenkor jön jól az a sok informatika óra, amiket sokszor feleslegesnek tartanánk.
Megmondom őszintén, kicsit nehezen viselem ezt a bezártságot. Egy idő után elkezdek unatkozni, ha nincs feladat, és unalmamban eszem valamit vagy jobb esetben az udvaron töltöm a délután nagy részét, ami egyébként jó dolog. Imádok itthon lenni, de azért már visszatérhetnénk a szokásos kerékvágásba, természetesen ehhez le kell mennie a korona-időszaknak. Sajnos az utcára sem nagyon szabad menni, barátokkal, osztálytársakkal sem találkozunk, sőt a nagyszülőkkel sem, mert rájuk veszélyesebb a vírus. Az egész családot, mindenkit nagyon féltek a korona miatt, de a nagyszülők tényleg nagyobb veszélynek vannak kitéve sajnos.
Sokszor gondolkozom azon, hogy mennyire nem szeretek iskolaidőben felkelni korán, este a különórák után nekiállni tanulni, és most nagyon szeretném ezeket a dolgokat visszaállítani, mert ez a kényszer-karantén kikészít, de szerintem mindenki mást is.
Nagyon remélem, hogy hamar lezajlódik ez a járvány, és újra szabadok lehetünk. A fő, hogy vigyázzunk magunkra, és egymásra.
___________________________________________________________________________________________________
Koronavírus idején
Írta: Lents Dorottya 6.b
Nem is tudom, hol kezdjem… Már egy hete nem járunk iskolába.
Múlt pénteken, amikor bejelentették, hogy a koronavírus miatt hétfőtől nem lesz suli, sok minden kavargott a fejemben. Például nem kell majd korán kelni és sietni, hogy ne késsünk el, többet lesz együtt a család, és olyan ütemben lehet tanulni, amiben szeretnék. Viszont van rossz oldala is. Nincsenek itt a barátaink, akikkel a suliban hülyéskedünk, tanáraink sincsenek, akik elmagyaráznák a fontos anyagokat. A legszomorúbb viszont, hogy edzés sincs. Pedig már nagyon vártam, hogy a többiekkel kézilabdázzunk és meccsekre utazzunk. Ja, és otthon is többet kell segíteni majd a háztartásban.
Aztán hétfőtől kezdődött az online oktatás. Aznap még csak teszteltük a KRÉTA rendszerét. Kedden már sorra kaptuk a feladatokat. Eddig sikerült betartanom a napirendet. Így a tanulás után több időm van játszani és kutyát sétáltatni. De a nagyszüleim már nagyon hiányoznak. Érthető módon mi nem megyünk hozzájuk, anyukámék vásárolnak be nekik.
Úgy érzem, hogy már ez a hét is hosszú volt. Ki tudja, meddig leszünk összezárva így öten (azért többet veszekszünk a testvéreimmel). De a szüleim szerint örüljünk, hogy van mit ennünk, és nem egy panelház 10. emeletén lakunk.
