Örömünnep margójára….
Nagyon nehéz elfogadni, ha lezárul egy időszak, hiszen az Örömünnepet július óta szervezzük Sümeg Város Önkormányzata és Kisfaludy Művelődési Központ, Könyvtár és Emlékház nevében. Számtalan e mail és levél-váltás hozta az művészeti projekt-ötletet, mely Tót Endre fejében fogalmazódott meg, és a városunk valósította meg a Művésszel együttműködésben. Izgalmas időszak volt. Tót Endre pénteken érkezett hozzánk, vonattal. Első utunk a Hotel Kapitányba vezetett, ahol kávézás közben átbeszéltük, immár személyesen is az előttünk álló pár napot. Később Végh László polgármester úr és Böjte Éva szállodaigazgató is csatlakoztak hozzánk egy kis múltidézésre. Szombaton Endre ellátogatott hozzánk, kíváncsi volt az Emlékház kollégáira. Beszélgetés után sétára indultunk. Bejártuk a belvárost, megnéztük a Maulbertsch freskókat, Endre fiatalkorának meghatározó helyszíneit. Este a Hotel kapitány vezetőségének meghívására Lovagi tornán és középkori vacsorán vettünk részt. Többen is megkérdezték tőle, milyen napja volt. Annyit válaszolt: „Nagyon nehéz…érzelmileg”Vasárnap következett a nagy nap, az Örömünnep. Igazán örömteli volt. Felavattuk az Örömtáblát, mini Örömdemonstárciót tartottunk és Örömbeszélgetésen vettünk részt. Köszönet András Ferenc, Kossuth-díjas filmrendezőnek, aki annyira izgalmasan és érdekfeszítően mesélt Endre sümegi életszakaszáról, hogy szinte láttuk magunk előtt a fiatal „jampikat” ahogyan brancsba tömörülve járják a várost. Az Örömbeszélgetést Hegedüs Orsolya művészettörténész vezette. A hangsúly itt is, mint ezen a hétvégén Sümeg volt. Sümegi kötődés, emlékek, hatások és a művészet. Volt osztálytársak, ismerősök, érdeklődők vették körül Endrét, aki mesélt, nosztalgiázott, visszaemlékezett, dedikált. A beszélgetés után megnéztünk az „Örülök, ha boldog vagyok” című dokumentumfilmet. Marion Kellmann és Szabó Kristó filmje idén ősszel készült. A filmet november 11-én mutatták be a Schwerin Állami Múzeumban. A programot baráti beszélgetéssel, szülinapi köszöntéssel és tortázással zártuk. Hétfőn délután még egyszer körbejártuk a városunkat. Autóztunk, néhol kiszálltunk, sétáltunk. Én csak hallgattam a régi történeteket és néha mosolyogva, néha a könnyeimet nyelve kísértem Endrét. Nehéz elfogadni, ha valami lezárul, de talán most nem is kell. A sümegi születésű, Munkácsy- és Kossuth-díjas, világhírű neoavantgárd művész tele van tervekkel, melyek között egy sümegi projekt is szerepel. Még titkok mit is talált ki, de nemsokára megírja, e mailben mert azt nem hagyjuk el, a heti levélváltás életünk fontos része lett, hiába zárult le az örömünnepünk.
Oszkai Réka
