Bizony, életünk minden percét behálózza a világháló, mi pedig önként és dalolva engedjük, hogy életünk legszebb perceit is tönkretegye, mint ahogy ez a szerelmespár is bizonyítja ezt. Alicia McDonald filmje hál’istennek csak egy ironikus hangvételű film, de ugyanakkor görbe tükörként állít szembe minket azzal, hogy még a legromantikusabb, legintimebb pillanatainkban is csak a lájkokon jár az eszünk.
A fiú nagyon zavarban van, pedig otthon már mindent jól átgondolt. Eltervezte, hogy térden állva kéri meg a lány kezét, egy gyönyörű beszédet is kigondolt, de a végén nem lesz az egészből semmi – és ez részben a srác hibája is. Mikor már elkezdené mondandóját a fiú, a lány félbeszakítja és megkéri, hogy kezdje az egészet elölről, mert videóra szeretné venni a lánykérést. Közben persze megfeledkezik a lényegről: magáról a romantikáról.
Egyszer sem néz szegény fiúra, végig videóra veszi a lánykérést, sőt, még válaszolni is elfelejt neki, annyira el van foglalva azzal, hogy mihamarabb kiposztolja a felvételt a közösségi oldalakra. Mikor a srácnak végül mégis igennel válaszol, már csak az érdekli, hány lájkot fog kapni a felvétel, pedig az első lájkolók közül nem is mindenkit ismer személyesen.
Aztán mikor a srác a szüleit szeretné felhívni, hogy közölje velük az örvendetes eseményt, a lány csak annyit mond neki: “Még korai lenne, hadd élvezzük ki a pillanat varázsát mi ketten!” Erre mind a ketten a mobiljukat kezdik el nyomkodni, még egymást is elfelejtik megölelni. Mikor aztán végre hajlandóak megcsókolni egymást, azt is csak azért teszik, hogy minél több fotót tudjanak feltenni a közösségi oldalakra.
Ezek után már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy vajon a nászéjszakájukat is ki fogják posztolni? Őszintén reméljük, hogy addigra rájönnek, hogy néha jobb kettesben maradni, és nem kell a fél világot odacsődíteni – még ha csak virtuálisan is.
