Miklósi-Sikes Csaba
Sümeg anno… 31.
Mottó: A múlt nem mögöttünk, hanem alattunk van, hiszen
a jelen történéseinek gyökerei onnan táplálkoznak.
Szent László-emlékév
A „lovagkirály” emlékei Sümegen.
A nemzetpolitikai államtitkárság a 2017-es évet Szent László emlékévének nyilvánította a király trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából.
László király az első olyan Árpád-házi uralkodó, aki összekapcsolja a közép-európai népeket, hiszen Lengyelországban született 1046. jún. 27-én, majd testvére, Géza király halálát követően, 1077-ben Magyarország trónjára emelték. Zágrábban új püspökséget alapított, a bihari püspökség központját (Nagy)Váradra-, a kalocsai érsekséget Bácsba helyezte át. Közben számos szent helyet alapított, melyek közül leghíresebb a Berettyó melletti Szentjobb, valamint a somogyvári Szent Egyed-apátság voltak. Nyitrán halt meg (1095. jún. 29.), Somogyváron temették, innen maradványait 1116-ban Váradra vitték, s ott helyezték örök nyugalomra. Erdély védőszentje, ahol kultusza már a 12. században kialakult. Mindehhez a döntő lökést III. Béla adta meg, aki 1192 júniusában szentté avatta. Ekkor testét díszes sírba helyezték át, de a koponyát külön választották és mellszobor alakú tartóba helyezték, majd a sír fölé tették. A betegek a szent sírjánál kerestek gyógyulást, a pereskedők itt intézték vitás ügyeiket (tisztító eskü, főeskü, stb.) úgy, hogy a vallomástevők kezüket az ereklyetartóra rátéve tették meg esküjüket, azaz istenítéleteket tartottak a király nevében. Az ereklyetartót már 1273-ban említik, amikor a tatárjárást követően, a váradi püspökség és a káptalan javainak elosztása vitájában, a tanúk vallomástételük előtt „Szt. László király fejére az esküt letették”.
Az ereklyetartó 1406-ban, egy tűzvészben megrongálódott, de a koponyának nem esett baja. A mai, aranyozott-ezüst borítással körülvett herma, Zsigmond (1387–1437) királysága alatt készült. Az akár európai mércével is kimagasló értéket képviselő ötvösművészeti emlékünk, a Szentkoronát és a Szent Jobbot követően, hazánk harmadik nemzeti ereklyéjeként tisztelünk.
A török miután 1541-ben elfoglalta Budát és létrejött az önálló erdélyi fejedelemség, Luther tanai országszerte teret hódítottak, így Váradon is, ahol 1557-ben, Izabella királynő hívei elfoglalták a várat és vele a káptalan minden birtokát, s ezzel megszűnt a római katolikus püspökség. Az egyház legértékesebb tárgyait elmenekítették a városból, minek során Szt. László hermája a Báthory-család gyulafehérvári kincstárába került. 1593 után a gömöri származású Naprági Demetert (1556–1619) a katolikus Báthoryak szolgálatában állt, akit 1597-ben erdélyi püspöknek, majd 1598-ban kancellárnak neveztek ki, s akit 1601. jan. 21-én a protestánssá vált országgyűlés száműzött Erdélyből. Visszatért Magyarországra magával hozva könyvtárát és Szt. László hermáját is.
A herma történetébe itt kapcsolódik be Sümeg, ugyanis Naprágit 1605. aug. 10-én veszprémi püspöknek nevezték ki, aki – mint Ipolyi Arnold, Magyar ereklyék című tanulmányában írta 1862-ben – a megyeszékhelyen soha nem járt, egyházmegyéjét Sümegről irányította. Bár 1606. dec. 21-én, győri püspöknek nevezték ki, az ottani zavaros viszonyok miatt a hermát még évekig Sümegen őrizték. Később az ereklyetartó is a győri székesegyházba került, ahol a Hédervári-kápolnában lett elhelyezve, ahol napjainkban is látható.
Sümegen jelenleg két szobor őrzi Szent László emlékét. A régebbi barokk kori emlék, az újabb bronzba öntött alkotás 1938-ból, a városi parkban lett felállítva.
A régebbi szobor ismeretlen mester műve, valamikor 1699 és 1710 között, Széchenyi Pál püspök (1687–1710) megbízásából, a kegyszobor számára emelt oltár részeként készült. Az első csodálatos gyógyulás után ugyanis, a kegyszobor (az előtte térdelő Szt. István és Szt. László szobraival) előbb a szószék mellett felállított oltárra lett elhelyezve, majd innen 1743-ban költöztették át mai helyére, a Richter Ferenc győri karmelita szerzetes által készített impozáns méretű főoltár központi részére.
A másik, Szt. László bronzba öntött szobra, Sümeg városi rangra emelésének félezer éves évfordulója alkalmával 1991-ben lett felállítva. Alkotója Oláh Sándor (1907–1983), aki több más szobor mellett, ezt is a Ludovika számára készítette 1938-ban, majd annak felszámolása után a többivel egyetemben a Hadtörténeti Múzeum raktárába került. Itt látta meg Papp Imre, akinek sikerült megszerezni Sümeg számára az akkori igazgatótó, dr. Korsós László ezredes közbenjárására a Honvédelmi Minisztériumtól.
