A plébánia templom Sümeg nemzetközi hírű nevezetessége. A város kulturális értékei közül valószínűleg a második legismertebb, a vár után, a püspöki palota és a Kisfaludy-kúria előtt.
Falai a hazai barokk festészet legnagyszerűbb freskó együttesét, Franz Anton Maulbertsch munkáját őrzik, aki “magyarok sixtusi kápolnáját” alkotta meg Sümegen.
Több mint 30 év után, 2012-ben láttam újra. Művészi hatása továbbra is lenyűgözött, különösen a Golgota-jelenet, ahol a haláltusáját vívó Krisztust ábrázoló kép sarkában ott láthatók a köpenyére kockát vető római katonák.
Ami viszont megdöbbentett az freskók állapota volt. Valahogy halványnak tűntek a színek, és sok helyütt a beázás nyomait lehetett tapasztalni, ami könnyen belátható módon minden falfestmény halálát jelenti.
Laikusként megkérdeztem, „minden régi sümegi titkok tudóját” Miklósi-Sikes Csabát, hogyan látja a freskók helyzetét, ő megerősítette, hogy a földrengés és a tűz mellett, vagy talán előtt, a freskókra a legnagyobb veszélyt a beázás jelenti. A nedves falfelület a különböző gombák melegágya, végső soron tönkre teszi a stukkó struktúráját. A könnyező házigomba típust vakolat esetén pedig sehogy sem lehet kipusztítani.
A színekről azt mondta, hogy valószínűleg sohasem lehettek túlságosan élénkek a technika miatt. Ezek a freskók ugyanis úgy készültek, hogy levakoltak egy felületet (Egy-egy- homorú – oltárkép hat nekifutásra készült, legalábbis a kisilabizálható “varratok” szerint), a nedves vakolatra elkészült a rajz, illetve felkerültek a színek, melyek csak a vakolat kiszáradása után lettek láthatók ebben a formában. Ez a technika csak pasztell-színekben volt képes “működni”
Mégsem hagyott nyugodni a dolog és megkerestem Bóna István restaurátort, a Képzőművészeti Egyetem tanszékvezetőjét, akitől először azt kérdeztem, milyen általános állapotban vannak a sümegi plébániatemplom freskói?
Azt válaszolta, hogy a sümegi freskók elszennyeződtek és helyenként egyéb károsodások is vannak rajtuk. Egy korábbi restauráláskor olyan műgyanta bevonatot tettek rá, amit minél előbb el kellene távolítani. A magasabb területek állapotát lentről nehéz megítélni, de félő, hogy a boltozaton a festés állapota nem túlságosan jó.
A fő gondot a tető állapota és a denevérek együtt okozzák. A denevér trágyát folyamatosan el kellene távolítani és megoldani azt, hogy könnyen összegyűjthető legyen. Erre vannak szakszerű megoldások, ami természetesen nem restaurátori kompetencia. Arra is nagyon kell vigyázni, hogy a tető mindig tökéletes állapotban legyen.
Megerősítette, hogy a beázás a lehető legnagyobb veszélyt jelenti. Főleg egy denevér trágyával szennyezett padlás esetén.
Elmondta, hogy 2012-ben vezetésével az orgona karzat fölött az északi oldalon sótlanították a beázástól elroncsolt felületeket. Nem végeztek kiegészítéseket. A beavatkozás nagyon kis területre korlátozódott.
Végül arra kérdeztem rá, hogy létezik-e időtálló megoldás a freskók megőrzésre?
Azt válaszolta, hogy ez részben lehetséges. Az épület karbantartása az első: tető, padlás, vízelvezetés, a felszálló nedvesség elleni szakszerű védelem. Meg kellene vizsgálni a falfestéseket is mozgó állvány felhasználásával és tervet kellene készíteni a további teendőkről.
Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy egy régi épületet folyamatosan gondozni kell. Minél rendszeresebb és alaposabb a karbantartás, a végén annyival olcsóbb lesz. Ugyanakkor ez az a tevékenység, amire nem lehet pályázati pénzeket, vagy támogatást szerezni.
A templombelső utolsó átfogó felújítását az olasz Pelliccioli vezette restaurátorcsapat végezte 1938-ban és tisztította meg az elsötétedett falképeket a két évszázad alatt rárakódott piszoktól, gyertyakoromtól, a bejárat mellett a karzat alatti falon ma is látható az általuk változatlanul hagyott eredeti állapot. Azóta csupán egyszer, 1966–68 között restaurálták szisztematikusan Maulbertsch alkotását.
Tudjuk, hogy Nagy József főesperes-kanonok úr már 1994-ben észlelte a bajt a karzaton lévő freskóknál. A mindenkori műemlék-felügyeletnek több levelet is írt, de sokszor eléggé meddő szélmalomharcot volt kénytelen vívni. Tíz évvel ezelőtt a freskó megmentésének sürgősségét a Megyei Közgyűlés is felismerte, ezért ítélt meg többmilliós támogatást. Az előrelépés érdekében akkor megmozdult Sümeg önkormányzata, önzetlen segítséget nyújtottak magánszemélyek is.
Ideje, hogy a város ismét összefogjon a cél érdekében, és amennyire lehet, tartós megoldás szülessen. Tudjuk, hogy az egyházi fenntartó lehetőségei korlátozottak. Ne hagyjuk, hogy az ügy elakadjon a bürokrácia útvesztőjében! Ragyogjanak a freskók eredeti szépségükben, és legyenek biztonságban minden rájuk leselkedő veszéllyel szemben!
A nem pályázható feladatokra pedig akad egy eszköz, aminek alkalmazása a sümegieken múlik.
Ez pedig a közadakozás.
Bóra Zsolt
