„Elől menni, és nem elfáradni!”
A Város Napján a legelőkelőbb díjat vehette át az önkormányzat döntése értelmében Papp Imre várkapitány. A sümegi vár kapitánya szeretett volna lenni már kisgyermekkorában. Elérte célját, sőt még annál is többet! Egy egész közösség példaképévé vált.
Köszönöm ezt a kitüntető díjat, gondolom, hogy nagyon sok sümegi polgárnak a része, munkája van benne, hogy ezt a kitüntetést én megkaphattam.
Mi volt az első gondolata, amikor értesült arról, hogy 2017-ben Ön kapja a díszpolgári elismerést?
Először is nagyon meglepődtem. Az első gondolatom az volt, hogy méltó vagyok-e ilyen nemes kitüntetésre. Talán még fiatal is vagyok egy ilyen díjhoz. Az önkormányzati értekezleteken látom, a kisteremben ott vannak a korábbi kitüntetettek oklevelei. Köztük Halász László bácsié is, aki a tanárom volt, egyben a példaképem is. Azt gondoltam, hogy talán én még nem vagyok méltó erre a kitüntetésre. De azért mégiscsak a sümegi vár és a városfejlesztési munkásságom kapcsán, vagy a várjátékok, a történelmi lovasjátékok, a gyermeknapi vártámadások bizonyítják, már tettem valamit a városért, városunk hírnevéért. Aztán szép lassan megbarátkoztam a gondolattal. Nagyon örülök ennek a kitüntetésnek.
A kitüntetés átvétele után a színpadon azt mondta, sokaknak köszönheti ezt a díjat.
Elsősorban a feleségemnek és a családomnak, gyermekeimnek, szüleimnek, testvéreimnek és azoknak a munkatársaknak, akikkel már 20-25 éve együtt dolgozom. Azt gondolom, senki nem lehet egyedül sikeres, ehhez kell egy csapat. A munkát nap, mint nap meg kell szervezni. De egyedül nem is lehet örülni a sikernek, azt csak csapatban lehet, jó kollégákkal, barátokkal, testvérekkel, rokonokkal és főként a feleségemmel.
Mi jellemző a közös munkára? Hogyan osztják meg egymás között a feladatokat?
A napi munkában a feleségemé a pénzügyek, a gazdaság és az adminisztráció. Az én feladatom pedig a tervezések, az építésvezetés, valamint a három objektum – a sümegi vár és a vár körüli idegenforgalmi létesítményeknek a fenntartása, üzemeltetése, valamint a mintagazdaság – feladatainak az összehangolása és a napi munkák a megszervezése .
Említette, hogy 27 évvel ezelőtt kezdődött a vár teljes körű felújítása. Milyen volt régen és hogy alakultak a tervek, hogyan tudták felújítani?
Már kisgyermekként naponta felmásztam a várba, hiszen abban az időben még a vároldalon is be lehetett jutni. Minden időmet ott töltöttem.
Később, 1989-ben adta vissza a vár üzemeltetési jogát az Idegenforgalmi Hivatal Sümeg városának. Ezt megelőzően mi már 3 éve egy kis büfé pavilont üzemeltettünk a várban, és gyakorlatilag ennek a 3 évnek a munkája elveszett volna. Elvállaltuk a vár üzemeltetését, az életveszélyes, balesetveszélyes területeknek a megszüntetését. 10 évre szóló szerződést kötöttünk.
Amikor a váron belül kerültünk a feleségemmel, feltettük magunknak a kérdést, hogy te jó Isten, most mutasd meg, hogy mit tudsz!
Milyen segítségre számíthattak? Ketten voltak, akik vállalkozóként vállalták a vár működését. Ekkor az épület nagyon leromlott állapotban volt.
Elsősorban a testvéreimre, a szüleimre, és a testvéreim feleségeire, férjeire, hiszen mindenkinek van valamilyen építőipari szakmája. És akkor a család összefogott. Azonban a várat hiába kezdtük el felújítani, és már kiállításokat is rendezni, a turisták csak úgy maguktól nem jöttek.
Az utazási irodában ülő hölgyek azt válaszolták, hogy ugyan már, az üres, puszta falak senkit nem érdekelnek, csináljon valamilyen programot Papp úr, lehetőleg lovas programot!
Innen kezdődött el az a heroikus küzdelem, ami aztán tartott az elmúlt 27 évben, de most már remélem, véget ér.
Kapitány Úr, ha most végigsétál a várban, mit érez, mekkora büszkeséget jelent? Gyönyörűen felújított állapotban van az erődítmény, turisták hada özönlik nap mint nap, főként szezonban. Milyen érzés a vár birtokosának, ezzel együtt Várkapitánynak is lenni?
Nem az a fontos, hogy ez hozzám tartozik, nem birtokosnak érzem magam, hanem Várkapitánynak. Ma már sok- sok év után a büszkeség és az igényesség van bennem. Azt lássák az ide betérők, hogy mi magyarok semmivel sem vagyunk alábbvaló nép, mint bárki más a világon! Ezt tetteinkkel is bizonyítsuk!
Hogyan lehet összefoglalni, mi az Önök sikerének a titka?
Elsősorban a családi összefogás, ugyanakkor ide sorolom a dolgozóinkat is. Megbecsülésük, szeretetük nagyon fontos. „Elől menni, és nem elfáradni!”- ezt a mondatot elég sokszor mondom a dolgozóimnak. Minden évben díjazzuk a legjobbakat, decemberben az Idegenforgalmi Szakma példaképe elismerést is kiosztottuk. Ezeknek a díjaknak nagy ereje van.
Kapitány Úr, Ön önkormányzati képviselőként is tevékenykedik. Hogyan tapasztalja, milyen a kapcsolata a város lakóinak és sümegi várnak? Hogy tekintenek a sümegiek a várra, erre a turisztikai komplexumra?
Azt remélem, a sümegiek szeretettel gondolnak a várra, és a mi vállalkozásunkra. Kezdettől fogva díjtalanul jöhetnek a várba. A sümegiek büszke emberek, és gondolom ők is büszkék, hogy a városnak hírnevet szereztünk.
Kapitány Úr, mit jelent a díj, mit jelent az ismertség? Mit szeretne elérni díszpolgárként, milyen céljai vannak?
A legfontosabbnak tartom azokat a célkitűzéseket, amit az önkormányzattal közösen megszerveztünk, amit szeretnénk ebben a ciklusban végrehajtani. Ilyen a tanuszoda, amit nagyon fontosnak tartunk és már évek óta szerepel a terveink között. A másik a sportcsarnok. Erre nagyon büszke szeretnék lenni, ha nem is ebben az évben, de ha a ciklus végén a sportcsarnokot is a mi testületünk megnyithatná, és ott lehetek én is az ünnepségen. Aztán a belváros is sok feladatot ad, többek között a Ramassetter- ház felújítása. A kitüntetés kötelez, ugyanakkor felelősség is. Úgy gondolom, sok a tennivalóm!
