Időszaki kiállítás a Kisfaludy Emlékházban
Januárban Sümegi Tóth Tivadar költő munkásságát ismerhetik meg a Kisfaludy Sándor Emlékház látogatói. Fotókkal, versekkel, korabeli cikkekkel idézzük meg a hányattatott sorsú, beteges, szomorú költő életútját.
Tóth Tivadar Sümegen született 1910. november 19-én a szülők hatodik gyermekeként. Gyermekéveit Sümegen töltötte szülei és testvérei körében. Az 1918-as, úgynevezett spanyolnátha járvány és a háborús évek nyomorúsága, nélkülözése a gyenge fizikumát nagyon megterhelték. Verseinek alaphangulatára rányomta bélyegét a szegénység, nem egyszer lázadás a sorsa ellen, no meg lappangó betegségének a megérzése.
Ezek a hatások végig kísérték rövid, magányos életét és költészetét.
Már diákkorában kezdte el az írogatást és Sarlai Jenő által szerkesztett Sümegi újságban jelentek meg. Majd Dr. Benedek Aladár lapjának, a Sümeg és Szentgrótnak lett munkatársa. Fabó Annamáriával kötött házassága rövid időre jobbra fordította sorsát. Felesége ismeretsége révén sikerült kistisztviselői állást kapnia az OTI-ban. A másik reménycsillagot Móricz Zsigmonddal és az általa szerkesztett Kelet Népe című folyóirattal való kapcsolata jelentette. Sajnos látszólag révbejutás, az igazi nekiindulás már későn jött a harmincas évek végén. 1940-ben a betegség annyira eluralkodott gyenge szervezetén, hogy a budakeszi tüdőszanatóriumba került. Az itt írt verseket már halálsejtelem diktálta.
A következő év tavaszán édesanyja hívására visszatért a szülői házba. Felesége és szülei itt még öt hónapig ápolták reménykedve, de végül augusztus 15-én délután, 32 évesen végleg eltávozott az élők sorából, olyan csendesen, halkan, ahogyan élt.
A haláláról a korbeli lapok hírt adtak. Móricz Zsigmond a Kelet Népe 1942. szeptemberi utolsó számában mélységes szeretettel és részvéttel emlékezett róla; a halál költőjének nevezte.
Oszkai Réka
