„Az élmény fantasztikus, miközben milliók drukkolnak a pálya mellől, és a legnagyobb futókkal futhatsz egy versenyen.”
Horváth Györgyöt nem ismertem személyesen, véletlenül bukkantam rá a Facebookon, hogy New Yorkban járt maratont futni. Ki ez a lelkes ember, aki még az óceánt is képes átrepülni, hogy hobbijának hódolhasson? Megkerestem és örömmel válaszolt kíváncsi kérdéseimre.
- Mióta futsz? Mikor szerettél bele a futásba?
Az egész úgy kezdődött, hogy rohamosan fogyni kezdtem, részben a sok munka, részben a stressz miatt. A több, mint 20 kg mínusszal a kondi is odalett, gondoltam kell valami, amivel visszajön, mármint a kondi.
- decemberében vettem a „fáradságot” és lementem a sümegi focipályára, ahol öcsémmel 3 kör megtétele után szinte elfulladtunk, alig találtunk haza. Olyan izomlázam lett, mint még soha.
Másnap, ennek ellenére visszamentem, majd újra és újra, gondoltam, ha másnak megy, nekem is fog! Belesétálgatásokkal, (ami nem szégyen!) a következő héten már 1 órás futás-gyaloglásnál tartottam.
A futásba nem „beleszerettem”, csupán jól érzem magam közben, nagyjából a 6. kilométernél önti el az ember agyát az endorfin (boldogsághormon).
Ami igazán hobbimmá tette a futást, az az első félmaratonom, amit Kaposváron futottam tavaly februárban. A futóverseny hangulata magával ragadott, a sok remek ember és a tudat, hogy megcsináltam, feledhetetlen!
Naná, hogy a célban már a maraton volt a következő terv.
- Hol és mikor volt az első maratonod?
New Yorkban, 2016. november 6-án .
- Jó kezdés! Hogy jött az ötlet, hogy New Yorkba menj maratont futni?
Ez az első igazi hobbim 32 évesen, gondolkoztam, mivel tudnám megkoronázni?
Maraton.
Google, maratoni edzésterv, keresés, innen már pár kattintás és a világ legnagyobb maratonjára is ráakad az ember. Akkor hajrá, egyszer élünk! Egy sportutazási iroda segítségével sikerült nevezést „szerezni”, ami nem volt olcsó, de az élmény mindenért kárpótolt!
- Milyen feltételeknek kell megfelelned, hogy indulhass a versenyen?
A Majors Maratnon-okra, mint a New York-i is nagyon nehéz bejutni, van, aki éveken keresztül próbálkozik, ám mégsem jön neki össze.
Az indulás garantált: ha egy hitelesített pályán futsz egy elég jó félmaratoni, vagy maratoni szintidőt (ezek nem mi mezei futók vagyunk), ezt született atléták tudják produkálni.
Vagy szervezel gyűjtést, ahol egy megadott segélyszervezetnek kell összegyűjteni x ezer dollárt, gondolom kis hazánkban ez is kilőve.
Vagy szólsz egy sportutazás szervező irodának (ez voltam én) és egy kis szerencsével tudnak szerezni helyet, persze egy kisebb vagyonért (de ha belegondolsz, ezt az összeget más ember eldohányozza egy év alatt! )
A negyedik variáció, amivel idén sikerült bejutnom: sorsolás. Támogatsz 10 dollárral egy segélyszervezetet, leadod az adataid, (amit nekem nem kellett, mivel regisztrálva vagyok már náluk) március 2-án húzzák a neveket, a nyerteseket emailben értesítik. Jött az email!
- Hogyan készülsz egy ilyen versenyre?
Nem vagyok az a gyors futó, így inkább magamhoz mérten készülgetek, hogy egyre jobb legyek. Tisztába vagyok vele, hogy nem érhetek el dobogós helyezést maratonon, főleg nem 52.000 fős mezőnyben!
De! Az élmény fantasztikus, miközben milliók drukkolnak a pálya mellől, és a legnagyobb futókkal futhatsz egy versenyen. Ez kb. olyan, mintha egy Foma1 rajongó indulna egy Forma1 versenyen!
Lassan már az időjárás is engedi, hogy többet fussak, ilyenkor a heti 40 km minimum meg lesz.
De egy versenyre nem csak futással lehet, vagy kell készülni. Itt van például a jóga, ami mentálisan rengeteget segít a hosszú távokon. Helyrerakja a pulzust, megtanít rendesen nyújtani, ami az egyik legfontosabb futás utáni levezetés, a csokoládé zabálás mellett! A kerékpár szintén változatossá teszi a felkészüléseket.
- Milyen versenyekre neveztél még idén?
Idén szeptember 24-én lesz a fő „versenyem” Berlinben, erre fogom hangolni az évet, szeretnék egy igazán jó időt futni.
De addig is jó pár félmaraton, Ultra Tisza-tó kör két barátommal, no meg persze Sümeg Trail!
Távolabbi terveket illetőleg a World Marathon Majors sorozatot szeretném teljesíteni, azaz összegyűjteni a világ 6 legnagyobb maratoniját: Boston, London, Berlin, Chicago, New York City (ez már megvan), valamint Tokio.
Vasárnaponként több sümegi futóval edzünk rá a Fenyvesben, remélem többen leszünk hétről hétre! Ha valaki a nulláról is kezdi el, jöjjön ki, menni fog! Szeptemberig lazán fel tud rá készülni!
Készüljetek Gyurival a Sümegtrailre!
Jó készülést kíván mindenkinek: Iván Anita
