CÍMLAPTÉMA
Nagy sikert hozott az idei Táncgála. Fehér Barbara táncművésszel beszélgettünk, aki főszerepet játszott a szervezésben, a csoportok felkészítésében, a koreográfiákban.
Hogyan lettél táncos, mikor döntötted el?
Sümegen kezdődött el a pályafutásom egy amatőr tánccsoportnál, amelyet Kovács Rita vezetett, ő volt a példaképem. Pár év után megfogalmazódott bennem, hogy ez nem csupán tánc, hanem akár hivatás is lehetne. Határozott elképzeléseim voltak a jövővel kapcsolatban, nem volt kérdéses számomra, hogy tánccal, és azon belül is leginkább a tanítással szeretnék foglalkozni. Célkitűzéseim beteljesítésével haladtam egyre közelebb az álmomhoz. Amikor elkezdek valamit, akkor azt teljes odaadással végigviszem. Rengeteg munka, kitartás, türelem, áldozat és még sorolhatnám, mi minden szükséges ehhez a szakmához.
Ezúton is köszönöm a családomnak a támogatást. Hiszen a táncosok vagy a kultúrával foglalkozók leginkább olyankor dolgoznak, amikor mások kikapcsolódnak, pihennek. Sokan azt mondták, hogy a „táncikálással nem érek el semmit”, „ez nem egy rendes szakma”. De ez csak erősebbé tett, hogy bebizonyítsam ennek ellenkezőjét. Könnyűnek tűnik, de ezt csak az értheti igazán, aki belelát a mélyébe.
Hol végeztél? Melyik stílus áll hozzád a legközelebb?
Sárközi Gyula által alapított Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskolában végeztem profi színházi táncosként. A legkiválóbb művészektől tanulhattam klasszikus balettet, néptáncot, modern táncot, amerikai szteppet, musical táncot, kontaktot, emelési technikákat, színészmesterséget, tánctörténetet, táncelméletet, zeneismeretet… Az iskola által különböző előadásokban szerepelhettem.
Majd az Aziza Art Mozgásműhelyben Gyermek Orientális és Tündértánc foglalkozás vezető, illetve Komplex orientális folklór, showhastánc és bellyfit mozgástréning oktató lettem. Gyermekek, felnőttek, időskorúak és kismamák tanítását is tanultam.
A Nemzeti Művelődési Intézet tanfolyamán elsajátíthattam a rendezvényszervezés fortélyait. Mindemellett folyamatosan jártam és járok tanfolyamokra, kurzusokra, workshopokra, hogy még tovább képezzem magam.
Rengeteg táncstílussal megismerkedhettem, de nincs abszolút kedvencem. Ez idáig mindegyikben magamra találtam, nem volt egyik sem testidegen. Minden stílusnak megvan a maga szépsége. A koreográfiáimban igyekszem minél egyedibbet, sajátosabbat alkotni. Különböző táncok fúzióival kísérletezek. Például tangót, jazzt és orientális táncot ötvöztem az egyik koreográfiámban a Zafirah Hastánccsoporttal.
Az önkifejezésnek milyen formája a tánc, miben segít?
Teljes személyiséget fejleszt. A szüleim jóvoltából már óvodás korban járhattam táncórákra. Akkoriban nehezen nyíltam meg, túlságosan zárkózott voltam. A táncban viszont megtaláltam az önkifejezésem módját. Bármit ki lehet vele fejezni, saját pillanatnyi érzelmeinket, de akár egy egész történetet is. Oldja a szerepléstől való félelmet, jó kiállást, határozottságot ad. Mivel különféle táncokat tanítok, így több szerepben is kipróbálhatják magukat a táncosok. Megtapasztalhatják mi az, amivel a legjobban azonosulni tudnak. Mozgásunk határait feszegetjük. Ez egy út önmagunk lelki és testi megismerése felé. De nem csak önmagunkra kell figyelni tánc közben, hanem a csoport többi tagjára is. Ezáltal csapatban való együttműködésre, viselkedéskultúrára, igényes megjelenésre nevel. Minden korosztály számára tökéletes aktív kikapcsolódás, feltöltődés.
A munkád, hogy a legkisebbeknek átadj a művészetedből. Mekkora feladat ez?
Látszik, hogy nagyon szereted a tánctanítást, kisebbekkel, nagyobbakkal.
Emberekkel bánni, nevelni őket, vigyázni rájuk hatalmas felelősség. Minden ember más motivációval, adottságokkal jön, ehhez igazodnom kell, különböző módszereket kell használnom. Jó példát kell mutatnom a viselkedésemmel és a mozgásommal, ezért folyamatosan edzésben kell tartanom magam. Mert ha én magam nem tudok megcsinálni egy mozdulatot, akkor hogyan is várhatnám el a táncosaimtól…
A táncgála, amely során egyszerre volt jelen az összes sümegi táncosom – és rajtuk kívül más csoportok is – rendkívüli összeszedettséget, tudatosságot igényelt. Ennyi ember mozgatása, öltöztetése és egyéni kérések kiszolgálása nem kis feladat. Emellett a rendezvény zökkenőmentes lebonyolítására is figyelni kellett (hang- és fénytechnika, műsorszervezés, öltözők berendezése, fellépő ruhák intézése, dekorálás, kiállítás készítés stb.) Viszont izgalmas, kihívásokkal teli, ezért szeretem.
Mit adnak neked a gyerekek? Milyen érzés, mikor összeáll a koreográfia? Apropó, koreográfia! Hogy történik a zeneválasztás, hogy állnak össze a mozdulatok?
A tanítványokkal eltöltött idő rendkívül motiváló. Számomra nincs is annál csodálatosabb, mint a sok csillogó szemű, boldog tanítvány tekintetét látni. A nehézségek ellenére nagyon hálás feladat a tudás átadása. Amikor táncolok vagy tanítok, kizárom a világot, és teljes jelenléttel csak a táncra, a táncosokra koncentrálok. Többször is bebizonyosodott, hogy amikor bánatos voltam, már a próbák elkezdésekor derűsebb lettem, ilyen pozitív hatással vannak rám.
A koreográfiákat igyekszem minél jobban a táncosaimra szabni. Zeneötleteinket megmutatjuk egymásnak és általában közösen választjuk ki a megfelelőt, a hozzájuk illőt. Nekem a zene „súgja”, hogy milyen mozdulatokat követel. A tanév vége felé, már olyan harmóniában voltam a táncosokkal, hogy már ők is tudták milyen mozdulat kell, így az ő ötleteiket is beépítettem némelyik táncba. A táncosok megihletnek engem és ők is ihletet kapnak.
Az elképzeléseim általában egyből megtetszenek nekik. De volt rá alkalom, hogy túl idegennek tűnt számukra. Például a „Kleo” c. koreográfiánál eleinte ódzkodtak a parókától, a mozdulatoktól, de végül az egyik legsikeresebb koreográfiájuk lett. Az ötletek olykor a legváratlanabb pillanatban jönnek, ezért mindig jegyzetpapírral megyek mindenhová.
Izgalmas folyamat, mire összeáll egy koreográfia. Érdekes dolog, hogy pár perces számért hány órát gyakorolunk.
Fergeteges volt a táncgála. Mit szerettél volna elérni, mi a célja a szervezésnek?
Tánckultúránk sokszínűségét mutattuk be. A különböző csoportok egy kicsit megismerkedhettek egymással és egymás munkájával. Ezt az összekovácsolódást igyekeztem erősíteni a finálé össztáncával, amelyben a hastáncosoktól a néptáncosokig mindenki egy táncot járt.
A közönség láthatta, hogy a tavalyi évhez képest mekkora fejlődésen mentünk keresztül. Maga a táncgála a táncos tanév zárása volt. Bár nálam a nyáron sincs megállás, táncos-játékosfoglalkozásokat tartok, annyi különbséggel, hogy koreográfiákat ebben az időszakban nem készítek.
Milyen terveid vannak a táncművészetben?
Igyekszem mindig megújulni, fejlődni és nem megragadni egy szinten. Rengeteg ötletem, tervem van, ami „már csak” megvalósításra vár. De ez egyelőre maradjon titok.
Győrfi H. Marianna
