Az Örömóda és a Magyar Szüretelő Ének
Beethoven a IX. szimfóniája fináléját máshogyan képzelte el, mint a korábbiakat: meg akarta szólaltatni az emberi hangot, a kórust (Schiller szövegével). Ehhez a megfelelő refréneket, strófákat úgy kellett kiválasztania, hogy az egész szimfóniával harmonizáljon, s a fináléban az öröm csodálatos ajándékát ünnepelhessük.
Nagyon sokáig, évekig kutatta, mire rátalált Kisfaludy Sándor sümegi költő Magyar Szüretelő Énekére, melynek szövege és kottája 1816-ban Lipcsében jelent meg egy zenei lapban. A dal szintén a szeretetről, Szegedy Róza iránti reménytelen, ifjúi szerelemről szól (Himfy versek).
Az ének magyar népi dallam. Ősi magyar népi hangszer, a duda művelői őrizték meg.
Beethoven – a Schiller-vershez igazodóan – a finálé igényének megfelelően finomította a dallamot, és az ismétlésekkel érte el, hogy az öröm csodálatos kifejezője lett.
Beethoven tehát ismerte Kisfaludy művét, feldolgozta, zongorakíséretet írt hozzá, de ennek a dokumentuma csak 1941-ben jelent meg nyomtatásban a lipcsei Breitkopf & Hartel cég Ludwig von Beethoven – Neues Volkliederheft című kiadványában.
Európa himnusza egy magyar – egy sümegi – dallam alapján készült!
Sümeg városa a költő születésének 245. évfordulóján három napos programsorozatot szervezett, melynek részleteiről októberi lapunkban láthatnak majd színes összefoglalót.
