A Kisfaludy Sándor Emlékház, mintegy virtuális kiállításként, havonta bemutat egy izgalmas,
érdekes tárgyat a gyűjteményeiből. A sorozattal szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy
mennyi érték, gyöngyszem, megbújó szépség található a város gyűjteményben.
A hónapban egy rejtett kincset mutatunk be.
Az Emlékházban található egy első pillantásra oda nem illő, féltve őrzött, rejtett kincs, egy cirkalmas írásokkal körbedíszített koponya. A szépen konzervált koponyát egykor Kisfaludy Sándor költő hozta magával Sümegre, Zürichből. A fiziognomus, Lavater tulajdona volt a műtárgy, melyet saját kezével rajzolt ki, jelölt meg rajta minden hajlam és érzék helyét.
Az 1700-as években nagy port kavart fel Európa szerte Lavater, a szerény zürichi plébános phisiognomiai munkája. A XVIII. század egyik legérdekesebb elmélete volt ez, miszerint minden emberi szenvedély, hajlam és tulajdonság feltűnően nyilvánul az emberi arcon. Összekapcsolta ezt a koponyatannal, hozzávetve azon észrevételeit, mely szerint az arcon látható szenvedélyek a koponyán is megmutatkoznak egy feltűnő domborodás alakjában. Így minden emberi tulajdonság a koponya egy-egy bizonyos helyéről kormányoztatik.
A különleges tárgy sok éven keresztül elválaszthatatlan része volt a költő dolgozószobájának, pontosabban gyönyörű lírával díszített intarziás íróasztalának. Szegedy Rózával töltött házassága ideje alatt rettenetesen vágyott utódra, fiú utódra. Egy történet szerint a költő „Napokat töltött orvosi könyvek tanulmányozásával, egy koponyán (…) iparkodott megkeresni a termékenyítés centrumát, és megállapítani, ő benne van-e a hiba.”
A Lavater – féle koponyát mai napig az emlékszobában őrizzük, Kisfaludy könyvei között.
Oszkai Réka
