120 éves lapunk, a Sümeg és Vidéke
Folytatjuk válogatásainkat a 120 évvel ezelőtti lapokból. Most aktuálisan, az évfordulóhoz kapcsolódóan:
Kisfaludy Sándor könyvtára
A nemzeti muzeum könyvtára újabban megint egy nagyon nevezetes könyvtárral gyarapodott, mely az utóbbi években megszerzett kiválóan becses gyüjtemények között is a legelső helyek egyikét foglalja e. A Himfy-dalok szerzőjének, Kisfaludy Sándornak könyvtára ez, mely mindez ideig Sümegen, a költő szülő- és lakóvárosában őriztetett s most volt tulajdonosa szentmártoni Darnay Kálmán úr, hazafias és önzetlen adományából, legméltóbb helyén, a nemzeti muzeumban helyeztetett el. E gyüjtemény nem kegyeleti emlék, hanem nyilvános és irodalmi életünknek valóságos gyarapodása, még pedig olyan, amit az angol select-nek szokott nevezni, a mit magyarosan szemen szedettnek mondhatnánk, ha e jelző ez ajándékról mondva, nem volna kissé szokatlan. E gyüjtemény sokáig a család tulajdonában volt, utóbb csak hevert s már veszendőbe menendő vagy legalább is részeire szétmálló volt, mikor Darnay Kálmán az egészet, ugy a mint volt szekrényestől együtt megvette s arkeologiai muzeumában elhelyezte. Itt őriztetett mostanáig, mikor tulajdonosa az egész gyüjteményt a nemzeti muzeumnak adományozta. Szalay Imre a muzeum igazgatója, két könyvtári tisztviselőt küldött ki annak átvételére, s miután az átadás megtörtént s az átvett könyvtár megérkezett, a muzeum könyvtárába föl is állittatott. Ez az ajándékozás s a könyvtár legujabb története.
A nemesség költőjének könyvtára tehát odakerült, a hova való. S valóban azon kell gondolkodnunk, hogy Darnay úr érdemét abban találjuk-e nagyobbnak, hogy e könyvtárt az elkallódástól megmentette, vagy abban, hogy azt a muzeumnak ajándékképen fölajánlotta. Akár a gyüjtő, akár a mecénás érdemét tulajdonitsuk neki, egyaránt le van az irodalomtörténet kötelezve ; ugy mert egy müveltség és irodalomtörténeti ereklyét mentett meg, ugy mert azt nemzeti irodalmunk közkincsévé tette.
Költőink s iróink könyvtárai sajátságos módon mállottak szerte, követvén a könyvek fátumát, a mely közmondásszerüvé vált Tudósaink, gyüjtőink könyvtárainak katalogusait legalább egy-egy antikvár jegyzékébe birjuk (Hunfalvy, Lugossy, Wencel, Nagy István stb.) sőt egyik másik meglehetősen épen révbe, valamely nyilvános intézet tulajdonába került. De költőink s főkép lirikusaink közül alig-alig volt egy-egy, mely némileg fogyatékosan ránk maradt. Ránk nézve például igy szalasztatott el Z r i n y i n e k az A d r i a t e n g e r s z i r é n á j a költőjének nagy becsü könyvtára, mert az nem vigasztalás, hogy Zágrábban még ma is ládákban hever. Pedig a könyvtár, melyet valaki a maga számára, saját céljai és szempontjai szerint gyüjt, mindenkor magán hordja tulajdonosának egyéniségét, miáltal az ilyen természetü könyvtár gyüjtőjének ugyszólván jellemrajzává lesz. Milyen termékenyitő e gondolat a Kisfaludy belső világának megismerése. Az irodalomtörténetiró e 2145 kötetből álló könyvtárban kész kalauzt talál a Dunántul hires énekesének a romantikus előidők fölelevenitőjének belső világához. E könyvtár és Sümeg mintha elválaszthatatlanul egybeforrnának, mikor Kisfaludy Sándorról van szó.
A törzsökös nemes, ki Róma és Hellász klasszikus iróin és a Corpus Jurisba foglalt rendi világ fölfogásán nevelkedik, egy nyugodalmas kuriát és hatalmas birtokot is örökölt, melynek évi jövedelme, mikor hogy, nyolc- tizenötezer forintra rug, a régi mód szerint jogot hallgat s gazdálkodni hazamegy, ime a pálya kezdete, a mint azt könyvtára mutatja, melyben Horatiust a tömör Tacitust, a mély kedélyü és szép nyelvü Ovidiust stb. mellet a Corpus Jurisnak több kiadását s különböző Fromnlae styli Cynmosura Juris Patrii stb. kéziratos könyveit találjuk. Az első eminens szorgalma lankad Pozsonyban, a hol a reformdiéták hazafisága, a szinésztársulatok előadásai s a hegedülés más irányba terelik figyelmét. E hatásoknak is megvan a maguk mutatója, számos drámai műben, hangjegyben és politikai iratban, mely a magyarság uj korának hajnalán került ki a nyomda alól. De végig kell-e kisérni Kisfaludy életét, hogy annak egyes mozzanatait könyvtárában nyomozhassuk. Nem elég-e, ha könyvtárának nagyobb csoportjaira gondolunk, melyek rá irányitólag hatottak?
Valóban elég s kell-e más, mint a korabeli német- és francia irodalom termékeiből gyüjtött csoportot nézegetni, hogy meggyőződjünk arról, mennyire kora szinvonalán állott ez a magyar nemes, ez a táblabiró. Megtaláljuk ott Schilleren és Goethén kívül a német, Voltairen és Rousseau-n kívül a francia irodalmat a maguk kitünőségeivel és tizedrang poétáival. A franciák között az elegáns levelezők, az elmés Scrarron, a nagyhirü Montequen s a „l’aart poetique” hires esztétikus a Brilcieau s még ahányan, kik a legujabb kort előkészitették s bevezették. A könyvtárnak ezirányu gazdagságán egy szép lélek, az imádott Szegedy Róza, a költőnek annyit megénekelt hitvese befolyása látszik meg. Róza Grácban nevelkedett s ott az akkori viszonyok szerint a legkiválóbb nevelést kapta, a mi meg is látszik mindenén, akár egyszerü lapjegyzeteket vetett olvasmányaihoz, könyvei szélére, akár kéziratban hagyott „Poesie” vagy mi cimü albumaiba irogatott össze apróbb s nagyobb följegyzéseit nézegetjük. Kisebb töredékek, mind Rózától valók, gazdagitják a gyűjteményt. Kisfaludy maga is irogatott jegyzeteket könyvei szélére ; az „Emil” margója s különösen „Voltaire” drámái nagyon gazdagok ily jegyzetekben. S megtaláljuk Kisfaludy francia nyelvi ismereteinek alapját abban a három kötet kéziratban, melyet D’Esclapon Karolin irt össze a francia hadi fogságba internált poétának. E könyvekben még két kéz irásait látjuk többször előfordulni : Mayer őrnagy és felesége vonásait. Az őrnagy, kinek négy kötetes kéziratos hadi naplója és katonai jegyzetei is a gyüjteményben vannak, különben sógora volt neki s nyugalmaztatván, Sümegen telepedett le.
Hadtudományi könyvtárát Kisfaludy is szorgalmasan olvasgatta, kivált mikor az utolsó nemesi fölkelés történetének megirására készült. Ennek a célnak érdekében gyüjtötte könyvtárába össze a legnevezetesebb hadtudományi müveket s ennek a törekvésnek is hü őre könyvtára.
E két csoporton kívül még a korabeli magyar szépirodalom és történet termékei vannak jelentékenyen képviselve. Nagyon érdekes egy Budai-féle Polgári Lexikon s Magyartörténet, melyből tervezett s részben megirt regéihez és drámáihoz válogatta hőseit és személyeit. S itt röviden megemlitjük, hogy drámái s drámaelméleti müvekben is nagy és jellemző gyüjteményt találunk Shakespeare-től Kotzebne-ig.
Mindezek tagadhatatlanul érdekesek, de az irodalomtörtépnetiró figyelmét könyvtárának utolsó nagyobb csoportja köti le. Orvosi müveket, szakkönyveket talál bennök, főleg a gyermek fizikai élettanára vonatkozóan, melyeket részint orvosa adott ajándékba. A figyelmes szemlélő megállapodik e ponton s eszébe jut annak a rejtélynek megoldása : miért házasodott meg másodszor, mikor a kedves és imádott Rózát eltemette? Családi körről álmodott, magának utódait, s nevének örököseit szerette volna látni egyenes leszármazáson. Hagyjuk e vágyakat pihenni s ne nyuljunk részletekhez, melyek neki élete alkonyán bizonyára sok keserüséget okoztak. Elégedjünk meg röviden annak konstatálásával, hogy második házassága révén, melyet Vajda Amáliával kötött, ipának jogi könyvtára is odaszakadt az ő könyvtárához. Vajda Ferenc korának egyik nagyon ismert birája volt, ki utóbb a hétszeméles tábla tagja lett. Az ő révén került a könyvtárba sok perirat is, mely Kisfaludy Sándor családi levéltárába maig megvan.
Az olvasó észreevehette, hogy e könyvtár a nyomtatott könyveken kívül kéziratokat is tartalmaz és levéltári anyaggal is gazdagitotta a muzeum gyüjteményét. Valóban úgy van. A levéltár anyaga kiegésziti a Kisfaludy Sándornak a muzeumba már előbb léteményezett családi levéltárát s körülbelül 1200 darabbal gyarapitja azt. Kéziratai között néhányat már emlitettünk, de mind nem számlálhatjuk elő. E kézirat- gyüjtemény a száz darabot jóval meghaladja, az egész könyvtárnak nagyon becses része. Benne a költő eredeti levelezésének kis töredékén kívül, a Balaton-Füreden emelt szinház iratai, háztartási, gazdasági naplók, számadás könyvek, költeményes- és Kisfaludy nevével irt népdal-gyüjtemény, Mayer őrnagy iratai, Róza töredékes papirjai, Vajda Ferencnek egy Juridienm Manualeja stb. a legkiválóbb érdeküek.
Az események véletlen szeszélye, hogy kitünő gyüjtemény egy arkeologus kezébe került, a ki abban meglátta, abból kiérezte nem annak arkeologiai becsét, hanem sajátos zamatát és jellemző érdekességét. Darnay Kálmán nem azért vált meg ettől, hogy messze földön hires arkeologiai muzeumát és Sümeget azzal szegényebbé tegye, hanem azért, hogy azzal nemzeti kincsünket és irodalmunk történetét gazdagitsa, hogy azzal Kisfaludy Sándor szellemének az ország szivében látható emléket emeljen.
Borsai
- május 23.
Szemezgetette: Szijártó Éva
