120 éves lapunk, a Sümeg és Vidéke


Szemezgetések

Ebben az esztendőben minden hónapban szemezgetünk az 1897-es újság érdekes írásaiból

Elődeink így köszöntek be az első lapban 120 évvel ezelőtt

Az egyes városok és vidékük társadalmi, kulturális, gazdasági, ipari és kereskedelmi életének ma már egyik nélkülözhetetlen tényezője a sajtó, melynek hivatása, hogy a felmerülő közügyek iránt érdeklődést keltve, a közönséget buzdítsa, hogy egyesült erővel, lankadatlan tevékenységgel munkálkodjék a közérdekek megoldására és előbbre vitelén. Bizonyára az egész közönség sajnosan érzi, hogy városunknak és vidékének a közélet ez orgánumát nélkülöznie kell. Azért meggyőződésünk, hogy a közönség általános óhajának tettünk eleget, midőn mozgalmat indítottunk, hogy városunk és vidéke ismét rendelkezzék lappal, mely míg egyrészről a társadalmi élet lüktetésének hű tolmácsa, másrészről a közönség mindennemű érdekének gondos és ügybuzgó munkása lesz.

Feltámadott – 1897.

Mély sajnálkozás érzése fogott el bennünket, mikor tudomásunkra esett, hogy a „Sümeg-Szent-Grót” e kitűnően szerkesztett, nemes irányú és kellemesen szórakoztató lap rövid pályafutás után a múlt évben megszűnt.

Mintha egy kedves, meghitt házibarátot vesztettünk volna, ki ismervén vágyainkat, reményeinket, ízlésünket és helyzetünket, bizalmas közelbe férkőzött szívünkhöz; s mikor már nélkülözhetetlenné vált, elhagyni volt kénytelen bennünket.

Annál kellemesebb és örömteljesebbnek kellett tehát meglepetésünknek lenni, mikor arról értesültünk, hogy a siratott jó barát nem halt meg, vagy ha meghalt, feltámadott.

Üdvözöljük és a legmelegebb elismeréssel adózunk Sümeg azon jeles fiainak, kik magasabb álláspontra helyezkedve, áldozatkészségükkel lehetővé tették a lap megjelenését. Belátták, hogy a megye legértelmesebb vidékének és a megye központjának okvetlenül szüksége van egy közlönyre, mely a hazaszeretetet, az erkölcsöt, hitéletet ápolja.

Ha – amiről nem is kételkedem-, a tisztelt szerkesztő úr szívesen látja lapjában a nem hivatásos írókat is, s ha a művelt társadalom minden rendű tagjai eszméikkel, tapasztalataikkal, szakközleményeikkel hozzájárulnak a lap szellemi része megalkotásához; úgy a feltámadott lap szebb jövőnek nézhet elébe. Pap, bíró, orvos, ügyvéd, az érdemes körjegyző, a jeles tanári karnak nagy műveltségű tagjai, gyáros, kereskedő, iparos és szaktudós közleményei – a hivatásos írók hímesebb képeivel tarkítva és a szerkesztő ügyes kezeivel beállítva: legélénkebb mozaik képet fognak alkotni.

De bármily irányban intézik, intézzék a város sorsát, hogy szellemi és anyagi helyzete virágzó legyen. Hogy ez eredményhez az új életre ébredett lap hathatóan hozzájáruljon, teljes szívemből kívánom.

Gyömörey Vince – 1897