Sarah Brown 2017 őszén érkezett Washington államból családjával, 2 gyermekével és férjével Sümegre. Kutatómunkájának központjában a magyarországi vidékfejlesztés állt, amelynek részleteit az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület munkáján keresztül vizsgálta. Távozását megelőzően kíváncsiak voltunk tapasztalataira, véleményére Magyarországról, rólunk.
- Mit gondoltál Magyarországról mielőtt megérkeztetek?
Vártam már, hogy kipróbáljak néhányat a híres magyarországi ételekből, élvezzem a vidéki életet és a borokat, valamint, tanulmányozzam hogyan formálja a magyar történelem a kultúrát napjainkban. Azért is választottam ezt az országot munkám helyszínéül, mert szerettem volna tanulni olyan helyekről, ahol még mindig igyekeznek segíteni a vidéket a fejlesztésekben. Ezért sem választottam Olaszországot, Franciaországot, Finnországot vagy Spanyolországot, mert ezekben az országokban sokkal több támogatást nyújtanak már. Fontos szempont volt a választásban, hogy az ország magasabb szinten, előrébb tartson a vidékfejlesztés támogatásában mint az USA, ezáltal lehetőséget biztosítson számomra ismereteim további bővítéséhez. Ezen kívül egy tanulmányút alkalmával ellátogattam Ukrajnába és csak épp, hogy keresztülutaztunk Budapesten, emiatt mindig is szerettem volna visszatérni.
- Mi volt az első tapasztalatod? Volt olyan, ami csalódást okozott akár negatív, akár pozitív értelemben?
Az első élményem az volt, amikor Magyarországra érkezve, Budapesten a Fulbright csapat nagy szeretettel fogadott minket, majd egy hetet eltölthettünk a fővárosban. Eleinte voltak kétségeim- Mit gondoltam, hogy az egész családomat elhoztam egy idegen országba majdnem egy teljes évre? Majd amikor volt időnk körülnézni a városban, kis éttermekben ebédelni, kávézókat kipróbálni az ott töltött egy hét alatt, megnyugodtam. Ezután természetesen a négy óriási bőröndünkkel felszálltunk a Déli pályaudvaron a vonatra, és elindultunk Sümegre. Négy átszállással jutottunk el ide, és ahogy a városok egyre messzebb és messzebb helyezkedtek el egymástól, a vonatok egyre kisebbek és öregebbek lettek, egy kicsit ismét aggódni kezdtem, egészen addig, amíg meg nem érkeztünk a sümegi vasútállomásra, megpillantottam a várat, a várost, azt gondoltam, minden rendben lesz.
Nem gondolom, hogy bármi csalódás ért volna, természetesen az új és ismeretlen az mindenkinek új és ismeretlen.
- Mi jelentette a legnagyobb kihívást az itt töltött hónapok alatt?
Bizonyosan az amikor a kislányomat kórházba kellett vinnünk, ez egy óriási kihívás volt számunkra, még úgy is ,hogy rengeteg segítséget kaptunk magyar barátainktól. Sajnos a lányom nem mindig érezte jól magát az új környezetben, de a sok új szó mellett, amiket megtanultam, abba is beleláthattam, hogy hogyan működnek a dolgok egy ilyen szituációban Magyarországon. Sokszor kívántam, bárcsak több nyelvi képzésem lett volna vagy nagyobb nyelvismeretem, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem: a vérvétel, az orvosi vizsgálatok, diagnózisok megértése mind nehézséget okozott számunkra.
- Sümeg mellett melyik városok tetszettek neked a legjobban?
Ez egy nehéz kérdés. Nagyon sok helyre ellátogattunk az országban. Városok közül a téli, adventi időszakban Győr, tavasszal pedig amikor a virágok elkezdtek nyílni, Pécs nyűgözött le leginkább, Ezenkívül nagyon tetszettek azok a Zsolnay- csempék és a díszes háztetők, homlokzatok melyek gyönyörűek a napfényben. A nyári hónapokban inkább az olyan települések tetszettek, mint Balatoncsicsó és Hegymagas, vagy mint Révfülöp, ahol eltöltöttem egy teljes napot a Balaton parton, este pedig a hegytetőn szippantottam egy jó mélyet a friss levegőből. Amennyiben választanom kellene egy másik várost, valószínű a bakonyi hegy egyik városát választanám, mint például Pápa vagy Kislőd, ahol sétálhatnék a hegyen, mikor több színben pompázik.
- Mi volt a legpozitívabb és legnegatívabb tapasztalatod?
Pozitív: A legmeglepőbb tapasztalatom mialatt itt éltünk, az iskolai rendszer volt. Otthon, a gyerekeknek nagyobb szabadságuk van az iskolai oktatásban, megválaszthatják miként, hogyan dolgoznak a saját projektjükön. Itt legtöbbször mindenki ugyanazt tanulja, és egyedül, nem csoportban. Habár, ez évben kétszer is ámulatba ejtettek azzal a sok igyekezettel, közös diák, tanár munkával amivel az előadásokra készültek a számunkra. Ilyen volt, Gannet (fiam) osztályának Karácsonyi előadása, ahol ő maga is énekelt, táncolt és szöveges részt is kapott. Lenyűgöző volt. Anyák napján mindkét gyermekem osztálya készült köszöntéssel, hosszú dalokat, verseket és táncot is betanultak. Gyerekeim már nagyon várták, hogy az egész osztály, és a szülők előtt szavalhassanak magyarul. Erre igazán nem számítottam, bámulatos volt. Talán a legjobb élményem is egyben, hogy a tanárok mennyit segítettek felkészülni a diákoknak, kiváló előadást készítettek. Kitértek a hagyományokra, a történelemre és kultúrára, amelyek ismeretére nagy hangsúlyt fektettek. Azt gondolom, ezek nagyban hozzájárulnak a magyar hagyományok megőrzéséhez a következő generációk számára.
Negatívumok egyértelműen a mi szerényes nyelvismeretünknek köszönhetők. A nyelvet már otthon elkezdtük tanulni, de mivel egy sokkal kisebb városban élünk, mint Sümeg, a nyelvtanuláshoz szükséges segédletek száma csekély volt. Megérkezésünkkor lettünk igazán tudatában mi áll előttünk, mibe is vágtunk bele. Természetesen igyekeztünk tájékozódni, előre felkészíteni főleg a gyerekeket, sokat segítettek a városban is az emberek, akik türelemmel, segítséggel fordultak felénk, és várták meg amíg elmondtuk mit szeretnénk a boltban, vonaton, vagy éppenséggel az iskolában. A legnehezebbek mégis a téli hónapok voltak, amikor magányosnak éreztük magunkat.
- Mi az az 5 dolog, ami először eszedbe jut Magyarországról?
- Nagyszerű vidék
- Finom ételek
- Kisvárosi életérzés
- A magyar történelem és kultúra a mai napig él az emberekben
- Paprika, finom bor és bodza szörp
- Mi az az 5 dolog, ami Sümegről először eszedbe jut?
- Sümegi vár és a Rendeki hegy
- Imádjuk a zöldségeket
- Barátság kötése egy kiskutyával, aki néhány sarokra élt tőlünk és minden nap mosolyt csalt az arcunkra
- Az Advent barátságos hangulata
- Milyen elképesztő is a tavasz illata
- Mi az, amit a legjobban szerettél Sümegben? Mi az, amit nem?
Az tetszett Sümegben, hogy egy nagyon élhető kis város, ellentétben Magyarország azon régióival, ahol nagy a küzdés, nélkülözés, és bizonytalan a jövő alakulása. Sok városban, településen voltunk a térségben, de egyik sem volt olyan rendezett, mint Sümeg. Ebben a térségben kedvezőbbek az adottságok az anyagi biztonság eléréséhez, bár még mindig sok a tennivaló ahhoz, hogy az embereknek jobb munkakörülményeket teremtsenek és segítsenek fenntartani a megfelelő életszínvonalat. Bizonyára vannak kevésbé szerencsések is, de úgy tűnik az ő számuk kisebb itt, mint az ország más területein.
- Mit gondolsz, mi a legnagyobb különbség az amerikaiak és a magyarok között?
Egy másik nehéz kérdés, húha! Nézzük csak! A legfőbb különbség, hogy a magyarok a legnagyobb hangsúlyt a családra, Magyarországra, a történelemre és a kultúrára helyezik. Nagy büszkeséggel tekintenek mindezekre. Amerikaiak is szeretik a családjukat, de nem élvez minden esetben elsőbbséget. Amerikában az egyén maga a legfontosabb, majd mindenki eldönti mi a maga számára az, ami elsőbbséget élvez. Amerikában több különbözőség található, más emberek, más ételek, más kultúrák. Ennek oka részben, az ország nagy területe, a történelem nem olyan régre nyúlik vissza, és főleg a betelepedett nációk jelenléte, természetesen kivéve a született amerikaiakat. A sok különböző ember jelenléte azt eredményezi, hogy gyakran furcsán tekintenek azokra az emberekre, akik szokatlanul néznek ki, beszélnek, vagy gondolkoznak. Azt gondolom, ez tesz minket rugalmasabbá, de egyben megnehezíti az egységes kultúra vagy hit kialakulását, mivel túlságosan különbözőek vagyunk. Amerikában szintén elfogadott, hogy magadat teszed az első helyre minden esetben. Én nem feltétlenül szeretem ezt, ugyanis ez a hozzáállás sokakat kapzsivá tesz és az egész kultúrára rossz, kellemetlen hatással van.
- Kérlek, írj pár sort az Éltetőről és a munkánkról.
Engem teljesen lenyűgözött az a magas színvonalú munka, amit itt az Éltetőnél tapasztaltam. Én a vidékfejlesztés társadalmi újításait tanulmányozom, azon belül is speciálisan a Vidék- Minősége programot és a hozzá hasonlókat az USA-ban. Itt azért mert egy jól behatárolható, kiszámítható program és a benne rejlő lehetőségek ténylegesen újításnak számítanak. A program képes a növekedésre, fejlődésre és segít a vállalkozásoknak és a falvaknak a terjeszkedésben, növekedésben. A legnehezebb része a munkának úgy tűnik két akadály leküzdése.
- Sok bürokratikus intézkedésen kell végigmenni, amíg eljutunk a kérelem benyújtásáig.
- Nem könnyű feladat a közösségeket, partnereket együttműködésre ösztönözni, azért hogy biztosítsák a helyi feltételeket, főleg, hogy a kormány már sok támogatást nyújt.
Az iroda csapata erős, kiváló összhangban dolgoznak együtt, azért hogy a tagokat és a szervezetet a lehető legjobban tudják támogatni. Felemelő volt itt készíteni a kutatásom és látni a tagok, szervezet aktivitását, részvételeit a számos találkozón, megbeszélésen végig a téli időszakban a jelentkezésektől a lehetőségekig. Negatívumról nem tudok beszámolni. Azt gondolom, vannak nehézségek akár csak bármelyik szervezet estében. Rengeteg a követelmény egyszerre, szükség van a munkafolyamatok egyidejű elvégzésére a szervezet részéről, miközben a térség jövőbeni, hosszú távú céljaira kell a hangsúlyt fektetni. Másrészről a Magyar kormány által gyakran módosított előírások sem könnyítik a munkát… ez nagyon sok!
- Miben tér el leginkább a magyar és az amerikai munka morál?
Ez egy nagyszerű kérdés. Hálás vagyok, hogy a részese lehettem és megtapasztalhattam az itteni munka körülményeket. Amikor megérkeztem, nem tudtam elképzelni hogyan fogom kipihenni magam a munka után, de örömmel tapasztaltam, hogy nem volt probléma, ha egy pénteken érkezett e-mailre csak hétfőn válaszoltam. Meglepetésemre a legtöbb ember a hétvégéjét igyekszik a családjával tölteni, ez egy hatalmas előny. Persze az emberek ilyenkor is elfoglaltak, de nem fanatikusak.
Most, kilenc hónappal később, rettegek visszatérni az amerikai munkába. A mi életünk a termelésre irányul és az állandó elfoglaltságra, akkor is ha igazából nincs igazán dolguk az embereknek, úgy tesznek, hogy mégis nagyon elfoglaltnak tűnjenek. Nekem és a családomnak ez egy hatalmas adomány, hogy ráeszmélhettünk az élet sokkal több, mint csupán a munka, és ha apránként haladunk az nem azt jelenti, hogy a végeredmény rosszabb lesz vagy éppen tovább tart megvalósítani. A nyugodtabb haladás azt jelenti, hogy van idő a teljes megfontolásra, elmélyedni a munkában, és felelősséggel végezni azt. Micsoda ajándék ez a felismerés!
- Mi volt a kedvenc magyar ételed?
Lehetetlen csak egyet kiemelni. Az egész család abszolút kedvence a pörkölt, amit otthon is el fogok készíteni. Gondoltam rá, hogy egy hatalmas edénnyel hazaviszek belőle. Az én személyes kedvencem a káposztás rétes, a gyerekeknek természetesen a sajtos pogácsa, és a friss gomba is nagyon ízletes. Rengeteg tortát és süteményt is kipróbáltunk amik közül Lúdláb és az Eszterházy tortát emelném ki. Biztosan hiányozni fognak a finom kolbászok: a mangalica, a csemege és a csípős. S persze a pirospaprika! A férjemnek és nekem van egy közös kedvencünk, a lecsó, amit otthon is szoktunk fogyasztani, de biztos, hogy ezen túl magyar módra készítem. Élveztük a paprika és a fahéj ízét is, amikből többet is fogyasztottunk itt, mint általában otthon szoktunk. Vicces, hogy ezt mondom, de a tojás! A magyar tojás bámulatos, minden alkalommal mikor feltörtem egyet, arra gondoltam, na ez tényleg nagyon hiányozni fog.
- Mi volt a kedvenc helyed Sümegen?
Nem kérdés! Rendeki hegy. Mindannyian sok időt töltöttünk a hegyekben, minden évszakban. Amit a legjobban szerettünk: a Fehér kövek és a kis ösvények. Hatalmas ajándék ez Sümegnek és Csabrendeknek, hogy egy ilyen gyönyörű hely található közvetlenül a települések mellett. Ugyanakkor, a fő utcán sétálva, látva a csodálatos épületeket, templomokat, virágokat biztos, hogy hosszú idő múlva is boldogan emlékszem majd vissza ezekre. Még kedvenc rózsám is lett a városban, aminek minden nap megcsodáltam a szépségét. Végül, de nem utolsó sorban a Sümegi vár. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a saját otthonában vacsorázás közben ilyen gyönyörű látvány táruljon elé, mint a vár.
- Milyen emlékeket viszel magaddal Magyarországról és Sümegről?
Mivel szeptember elején érkeztünk, az első gondolatom az volt, hogy milyen lélegzetelállító Sümeg és környékének szépsége ilyenkor. Élveztem, hogy madárcsicsergésre keltem reggel 4:30-kor és a sétákat a hegyekben. Látva az évszakok, hogyan változnak, azt hiszem egyre jobban és mélyebben éreztem az elismerést a magyar emberek és kultúra iránt, ami felett könnyen átsiklottam volna, ha csak a téli időszakot töltjük itt.
- Mi a véleményed, érdemes volt Magyarországra jönnöd, dolgozni?
Abszolút, ez egy hatalmas lehetőség! Mindannyian esélyt kaptunk arra, hogy tanuljunk a kultúráról, életről, és nem könyvekből, vagy verseken, filmeken keresztül, amik nem mutatják meg a tényleges valóságot, hanem testközelből. Rengeteget tanulhattam az új megközelítési módokról a kisvárosi közösségek és vállalkozások támogatására fókuszálva. Az egész évet megismételném teljes szívvel.
- A családod szeretett itt lenni?
Igen. Természetesen készülnek haza, a gyerekek várják a találkozást a barátaikkal, Brian ismét tud majd dolgozni az irodában. Azt gondolom, az egész család hálás, amiért ilyen sok mindent tanulhattunk magunkról, az országról, magyarokról, a történelemről és a kultúráról. Sokkal rugalmasabbakká váltunk és türelmesebbé, mivel jobban a tudatában vagyunk már annak, hogyan is működnek a dolgok, a munka egy addig ismeretlen helyen.
- Mi a véleménye a gyerekeidnek Magyarországról?
Ők nagyon megszerették a magyar ételeket, szerették, amikor iskolába menet pogácsát vettünk, hogy volt lehetőségük úszni menni az iskola keretein belül, új nyelvet tanulni és persze utazgatni az országon belül és pár alkalommal Közép-Európában is. Ezek közül egyik sem lehetséges otthon. Mindkettejüknek lett pár új barátja, de azt gondolom, ha még egy évet maradtunk volna, sokkal könnyebb lenne a helyzetük és jobban a közösség részének érezhették volna magukat. A nyelvtudásuk főleg az iskolának köszönhetően rengeteget gyarapodott, ami biztos előnyükre válik majd.
- Mit gondolsz visszatértek még ide?
Egyfolytában erről beszélünk, miket fogunk csinálni, ha visszajövünk. Tudjuk, nem tudunk idelátogatni, úgy hogy meg ne nézzük a Balaton- felvidéket, számomra elképzelhetetlen, hogy valaki ezt a térséget kihagyja. Nem hiszem, hogy megértettük volna Magyarország lényegét, anélkül, hogy láttuk volna az Alföldet, a Bakony hegyeit, a Balaton- felvidéket. Mi sem tudtuk teljesen bejárni sem Eger, sem Miskolc környékét vagy akár távolabbi területeket, így azt érzem kimaradtak darabkák a kirakósból, ami a kultúrát és a történelmet illeti. A rálátásom erre a térségre teljesen más, mint az ország többi területére.
- Hogy látod a jövődet a vidékfejlesztésben?
Egy hosszú tanulmányon dolgozom a szociális újításokról Magyarországon és Amerikában, amikor visszatérek egy nagyszabású konferencián tartok majd előadást a tapasztalataimból. Majd az első utam egyenesen visszavisz a kis városunkba, ahol a Cornell Egyetemen szeretnék elvégezni egy mesterképzést. Itt megtanulhatom, hogyan is lehet jobban támogatni a vidéki térségeket, a közös érdekek fejlesztésével, megfigyelni és lejegyezni ezt. Ezzel egy időben egy olyan szervezetnél is dolgozni fogok, ahol segítenek az embereknek olyan hosszú távú albérletet találni, amit megengedhetnek a pénztárcájuknak. Ez rengeteg vidékfejlesztéssel kapcsolatos munka, de én szeretek ’falusiasan’ élni, és tisztában vagyok vele, hogy nagyon sok dolgom lesz, de hiszem, hogy minden vidéki amerikai állampolgárnak könnyebb lesz.
- Mit fogsz először tenni, amikor hazaértek?
Megölelem az anyukámat! Ő fog kijönni értünk a reptérre, és már augusztus óta nem láttam.
Forrás: http://eltetobalatonfelvidek.hu/magyarorszag-kilenc-honap-utan-egy-amerikai-szemevel/
