Szegedy Róza hangjegykönyve
E hónap műtárgyaként Kisfaludy Sándor könyvtárából megmaradt Szegedy Róza hangjegykönyvét választottuk, mely az egyetlen olyan mű, ami őrzi a költő feleségének kézírását. Szegedy Róza férjéhez hasonlóan régi, előkelő és vagyonos családból származott. Méltó társa Kisfaludynak, hiszen maga is széleskörű műveltséggel rendelkezett, szerette a zenét, annak lelkes, és tehetséges művelője volt. Hárfázott, verseket írt, németül olvasott.
A kottákat és eredeti hangjegy leírásait tartalmazó albumot Szentmártoni Darnay Kálmán őrizte és állította ki Sümegen, múzeumában.
A kottáskönyv viszonylag jó állapotban maradt ránk. Sárgás-barnás, keményfedeles borítóján Mademoiselle Rosalie De Szegedy felirat látható. Találunk benne latin, francia és német nyelven is kifejezéseket, megjegyzéseket. A könyv első negyed része Rákóczi toborzójának hangjegyével van ellátva, továbbá kuruc dalok hangjegyei lelhetőek fel benne.
Szegedy Róza zeneszeretete családjának más tagjánál is megmutatkozott. Húgának, Szegedy Antóniának elsőszülött lányához, Bezerédy Amáliához különösen közel állt a zene. Bámulatos zongora- és hárfajátéka nagyszámú hallgatóságot vonzott. A korabeli zene- és dalirodalom szakavatott ismerője volt, kedvelte a magyar népzenét és népdalokat. Nagy szerelme mégis az irodalom maradt, mondhatni első kézből, szinte még kéziratként hozzáférhetett nagybátyja, Kisfaludy Sándor, és annak öccse, Károly költeményeihez, prózai műveihez. Ma már sajnos kevesen tudják, hogy ő a szerzője például gyermekkorunk játékos mondókájának: „Csip, csip csóka, / Vak varjúcska! / Jó volt-e a / Kis fiúcska, / Ne csípd meg őt, / Vak varjúcska / Hess!”.
Torma Alexandra – Kisfaludy Emlékház
