Vendégségben Kisfaludy Mórnál
A VII. helytörténeti beszélgetésre a márciusi ünnepi megemlékezések szellemében ez alkalommal Kisfaludy Mór vendégei voltunk. Kisfaludy Sándor halálát követően, a hagyaték ügyeit intézendő, a költő unokaöccse Sümegre költözött, a mai Várkert területére, ahol egy gazdasági épület állt. Az 1848/49-es szabadságharc első évében nősült meg, majd ugyanide tért vissza a börtönből való szabadulását követően, itt nevelte gyermekeit, gazdálkodott, és itt is hunyt el 1893-ban.
Egykori lakóháza helyén (azt kibővítve) áll ma a Várcsárda, mely a helytörténeti vacsorasorozatnak is otthont ad. A Várcsárda üzemeltetői gondosan őrzik, ápolják Kisfaludy Mór emlékét, ennek egyik szép példája ez a rendezvény is.
Március 23-án a vacsoravendégek a Várcsárdánál gyülekeztek, és akinek ideje engedte, a program előtt még volt lehetősége megtekinteni a Hintómúzeum emeletén berendezett szablyagyűjteményt és a Hadtörténeti Intézet Batthyány-kiállítását.
A Kisfaludy-est az egykori majorsági épület változatlan formában megőrzött pincerészében vette kezdetét egy ünnepélyes pohárköszöntővel, melyben id. Tóth Tamás osztotta meg velünk az alkalomhoz illesztett gondolatait. A csilingelő borospoharak és a táncoló gyertyafény mellett különösen jól esett fülünknek Lázár István (aranypáva díjas művészeti oktató és hangszerkészítő) citera játéka. Soltis Lehellel együtt huszárnótákkal készültek erre az alkalomra. A pincehelyiség beugró nyílásaiban a témához kapcsolódó képanyagot helyeztünk el, így pl. Kisfaludy Mórról az egyetlen fényképfelvételt, családjáról és a lakóházukról készített XIX. század végi felvételt, különböző régi látképeket a Várkertről, vagy pl. az 56. nemzetőr zászlóalj egyenruhájáról Somogyi Győző által készített rajzot, és végül, de nem utolsó sorban egy igazi kuriózumot, Kisfaludy Mór és társai szabadulólevelének másolatát.
Rövid ráhangolódás után a Várcsárda falán elhelyezett Kisfaludy Mór emléktábla megkoszorúzása következett, melynek emlékezetes voltát tovább emelte az, hogy a díszes egyenruhában megjelent huszár hagyományőrző barátaink kardrántással tisztelegtek a sümegi nemzetőr alezredes táblája előtt.
Az étteremben egy gyors helyfoglalást követően hallgathattuk meg dr. Bona Gábor hadtörténész (az MTA doktora, egyetemi tanár, a Hadtörténeti Intézet nyugalmazott igazgatója honvéd ezredesi rangban) összefoglalóját Kisfaludy Mórnak és az 56-os zászlóaljnak a szabadságharcban betöltött szerepéről.
Az előadást követte a vacsora: a kort idéző fogásokkal, melyeket Hunyady Szabolcs állított össze Czifray István 1840-ben megjelent szakácskönyve alapján – sok érdekességet tudtunk meg ennek kapcsán is.
Az étkezések alatt és után a korabeli hangulatot Lázár István idézte meg verbunkos dalok segítségével. Jól ismert és kevésbé ismert, kuriózumnak számító dallamok csendültek fel, nótázásra ösztökélve hagyományőrző barátainkat, melybe szíves örömest bekapcsolódtunk magunk is. Igazán jó hangulatban zártuk az estét, és feltöltődve távoztunk a VII. helytörténeti vacsoráról.
A következő vacsoraestet, melyre május hónapban fog sor kerülni, kíváncsian várjuk – ez alkalommal Kisfaludy Sándor „Könyvbéli virágai”-val fogunk közelebbi barátságot kötni Hermann Zoltán, az irodalomtudományok doktora kalauzolása által. Szeretettel várjuk a helytörténeti értékekre szomjazó vendégeket.
Sümegi Kata
a helytörténeti vacsoraestek szervezőinek nevében
Fotók: Szokoli Matyó
