„Szülőföldem szép határa”


Sokszor jártam már a sümegi várban, de most más céllal voltam ott. Az osztályommal azért másztuk meg, hogy anyagot gyűjtsünk a fogalmazáshoz. Nagyon örültem, hogy felmegyünk, mert sok élményem köt oda.

Utunk során elsőként a történelmi élménypark előtt álltunk meg. Ahogy szétnéztem, láttam a játszóteret, amelyen sokszor keresztülbicikliztem a nyáron. Feltekintve a Fehérköveken akadt meg a szemem. Bármerre néztem, gyönyörű volt a táj. Szerencsésnek érzem magam, hogy szülővárosom mellett található a Bakony legutolsó nyúlványa (Rendeki-hegy), amely tökéletes kirándulóhely a turisták számára. Ahogy feljebb mentünk, megpillantottunk egy hirdetőtáblát, amely a Kisfaludy Emlékházba csalogatja a látogatókat. A múzeumot egy kép hirdeti, amelyen Kisfaludy Sándor asztalának lába is látható: lant fából kifaragva. Pár hónappal ezelőtt mi is jártunk ott irodalomórán, és megszemléltük a különleges asztallábat.

Következő megállóhelyünk a kanyarban volt, ahonnan sok érdekességet lehetett látni. Az első, amin megakadt a szemem, a fenyves. Szoktam arra járni: futni, kutyát sétáltatni. Amikor Erika néni azt mondta, hogy egyszer leégett, el sem tudtam képzelni. Szörnyű látvány lehetett. A természet azóta szerencsére begyógyította a sebeket. Az óvoda is a közelben van, a gyerekeket mégis apró hangyáknak láttuk. Ezután megpillantottam három hosszú utat, amelyek nyílegyenesen vezetnek a különböző tájegységek felé: az egyik a Kisalföldre, a másik a Zalai-dombságra, a harmadik a Keszthelyi-hegység irányába.

Ahonnan a legtöbbet lehetett látni, az a várkapu. Szétnéztünk, és a város nagy részét beláttuk. Mindenki elmerülve kémlelt valamit. Egyesek a sportpályát, mások az iskolánk füstölgő kéményét, valaki a postát, a templomot vagy a tarisznyavárat. Én éppen azt az utat kerestem, amin hazafelé szoktam menni. Nehéz volt kiigazodni, de végül megtaláltam. Innen egyébként a Balatont is lehet látni tiszta időben.

Mindenesetre nagyon örülök, hogy itt lakom, mert Sümeg  igazán szép város, és a környezete is gyönyörű. Ahogy Petőfi Sándor írta az Alföld című versében: ,, Szép vagy alföld, legalább nekem  szép” – én is így érzek e táj iránt. Nekem a mi vidékünk a legszebb.

Németh Fanni 7. t

(Az iskolások írásait közreadta: Némethné Szántó Erika tanárnő)