/Matthias Grünewald festménye nyomán/
Kereszten függő Krisztus,
te véres, szenvedő.
Letépett égi mirtusz,
hideg vagy, mint a kő.
A Golgotának bércén
most veszni kell neked.
Tested szegekkel sértvén
reáfeszíttetett.
És remeg kezed, lábad,
az izmod megfeszül,
szívünkbe nő a bánat,
látván agóniádat
ily menthetetlenül.
Fejeden úri-voltod:
a tövis-diadém.
S míg fényeidet oltod
szenvedjük lassú holtod
a keresztfa tövén.
Magdolna sirat téged,
anyád alélva dől…
Te nem kérsz segítséget
már soha senkitől.
Ó Krisztus, égi ostya
a tested néma, holt,
s a véred sárba ontva,
amint az írva volt.
